Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Milbacher Róbert: Ágnes asszony
Ágnes >> c o N 0) CO co co m co Arany János szerelmi költészetének hiányából korántsem következtethetünk arra, hogy ne foglalkoztatta volna a szebbik nem. Ha csak egy felületes pillantást vetünk balladáira, rögtön szembetűnővé válik, hogy (a kimondottan nemzeti jellegűeken kívül) majd mindegyike valamilyen fokon témájául választja a női sors ilyen-olyan aspektusát. Az is szembeötlő lesz rögtön, hogy leginkább a női lét árnyoldalai érdekelték Aranyt, amelyek rendszerint valamiféle személyes tragédia formájában nyilvánulnak meg. Látszólag a női hősök személyes tragédiája egyenesen következik elkövetett bűnükből, erkölcsi vétségükből, ugyanakkor saját felelősségük mellett minden esetben fölvetődik áldozati szerepük eshetősége is. A személyes bűn mintha rossz döntés következményeként vezetne a bukásukhoz, miközben az áldozatiság egyfajta kényszerűségként sodorná őket a végzetük felé. Ez a kettősség, tehát a szabad akarat és a sors irányította cselekvés kettőssége, kétféle értelmezési hátteret is rendel a női hősök megítéléséhez. A bűnként azonosított tett és bűnösként azonosított női hős a kereszténység bűnfogalma szerint ítéltetik meg, így szükségszerű bukása büntetésként, bűnhődésként azonosítható. Az olvasó számára ebben a keresztény értelmezési hagyományban a bukástörténetet elmondó ballada maga erkölcsi tanításként dekódolható. Ugyanakkor az áldozati szerepben feltűnő női hős tette a sors vak és kegyetlen játékának következménye, mely az antik végzetfogalom értelmezési hagyománya szerint olvasható. Ekkor az olvasó azzal szembesülhet, hogy a ballada az adott női hős sorsán keresztül az emberi lét kiszolgáltatottságát, irányíthatatlanságát példázza. 49
