Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szilágyi Márton: Buda halála

tévő „ködsüveg", amely a Nibetung-énekre való utalásként is felfogható. Ennek a rekvizitumnak a szerepe más, mint a Buda halálában felbukkanó Istenkard, hiszen ez utóbbit Arany sikeresen megfosztotta az elkészült részben a mágikus funkciók jórészétől. Csakhogy ez már aligha működhetett volna az Etele meggyilkolását észrevétlenné varázsoló eszköz kapcsán, amelynek egy, az ilyen típusú fantasztikum világát mégiscsak minimalizáló, lélektani hitelességre törekvő narráció keretében kellene megmutatkoznia. Annál is inkább, mivel Arany itt nem egy klasszikus eposz szerkezetét kívánta megvalósítani, azaz eltávolodik a homéroszi- vergiliusi hagyománytól, ezért a mű nagyformateremtő kísérlet is: egy művi eszközökkel megteremtett archaizmus létrehozásáról van szó, de egy olyanról, amely viszont képes magába építeni a verses regény tanulságait is, és képes a lélektani regény motiváltságát is megteremteni. Ehhez pedig a naiv mesei hang, illetve az ehhez társuló mesei fantasztikum kevéssé illett volna.

Talán ez a dilemma is szerepet játszott abban, hogy Arany végül is nem fejezte be a Csaba-trilógiáX.

Buda halála (részlet)

így a hunok közt is háborog az alrend, Megbódul az elme, és megbomol a rend: Csoportosan öt-hat dugja fejét össze:

S a vérszagot érzi, s mond: nagy-idő lessz-e!

Maga Hadúr-Isten sok csuda jelével Hírül Buda végét adja Etelével:

Üstökös a mennyég bús mezejét szántja, Pallosokat vérben emel észak lángja.

Kell szörnyű esetnek történni, mivelhogy Nappal a nap fénye, éjjel a hold elfogy, Sötétben a húnok fiai maradnak:

Vesztét ne jelentse mind az egész hadnak!

Sok csuda szörnyet szül az asszony, az állat, Forrás vize vértől iszony és útálat,

Kabala emlőjén vér szakad a téjjel, Halványan a holtak kísértenek éjjel.

Mert ezt Hadúr-Isten balgatag embernek Buda elvesztéről adta bizony-jelnek,

Hogy Etelét intse, a népet is ója:

De nem érti a föld gyenge halandója.

Amit az Ég jósolt, hogy eleit venné,

Az fordula épen nagy veszedelemmé,

Hogy Buda romlását felidézze gyorsan:

Ez a nyomorúság az emberi sorsban! 47