Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)
Z. Kovács Zoltán: Bolond Istók
Bolond Istók alakja megjelenik Petőfi Sándor költészetében is, ám Petőfinél a boldog befejezéssel rendelkező pusztai történet elbeszélője gondosan távolságot tart a címszereplővel (ebből a szempontból minden egyéb különbség ellenére is közelebb áll Arany művéhez Az apostol, ahol Petőfi már-már humoros módon mutatja idealisztikusnak, s ezzel beteljesíthetetlennek saját törekvéseit). A két főhős és a kétféle elbeszélésmód különbsége jól mutatja a Petőfi-féle romantikus-népies és az Arany-féle romantikus ironikus-humoros szövegfelfogás eltéréseit, illetve azt, hogy Arany verses regénye miért van jelen mindmáig a magyar irodalomban. A Bolond /sfó/cot ugyanis az első magyar verses regényként tartja számon a magyar irodalomtörténet-írás. A verses regény tipikusan romantikus műfaj, leggyakrabban emlegetett mintái Byron Don Jüanja és Puskin Anyeginje. A verses regény számos, a jelenünk irodalmi alkotásaival rokon jegyet mutat, kezdve „műfajtalanságával”. Ráadásul meg kell említeni azokat a modern és posztmodern alkotásokat is, amelyek kifejezetten Arany János Bolond Istókja révén ragadták meg a verses regény romantikus és humoros hagyományát, mint például Weöres Sándor Bolond Istókja az 1940-es évekből vagy Géher István Polgár Istókja a közelmúltból. A Bolond /sfó/c-féle verses regényt máig éltető hagyomány egyik alapvető összetevője az elbeszélés mikéntjének fontossága. A modern magyar irodalomban Arany János művével válik elfogadottá az irodalom illúziókeltő sajátosságának és egyúttal az illúziókeltés szükségszerűségének (humoros) kettősségéről való beszéd. Arany műve termékenyítette meg kortársai közül Gyulai Pál töredékben maradt Romhányiját, Arany László A délibábok hőse címe művét (melynek hőse, Hűbele Balázs az Arany-féle Bolond Istók első énekében mint a magyar humoros karakter képviselője bukkan fel), Vajda János Találkozásodat, s később Endrődi Sándor (Éden), Kiss József (Legendák nagyapámról), Ady Endre (Margita élni akar) szövegeit. Ezekben a művekben az elbeszélő legalább annyira fontos szereplő, mint a szereplők; sőt, sokszor fontosabb a „hogyan” (az elbeszélői módszer), mint a „mi” (az a cselekmény, melyet megismerünk). A verses regény felhasználja az irodalmi hagyományt, de egyúttal ironikus fénybe állítja azt: innen ered a posztmodern korban, az ezredfordulón való újraéledése. A legjelentősebbek valószínűleg Térey János verses epikus munkái, amelyek közül a Paulus egyik jelentésrétege nyíltan az Anyegin újraértelmezése az ezredfordulós Budapesten (de a Protokoll és A legkisebb jégkorszak is ezt a hagyományt folytatja). Ha - visszatérve a Bolond Istók töredékességének kérdéséhez - ennek a romantikában gyökerező irodalomfelfogásnak megfelelően olvassuk a második ének végét, akkor a mai olvasó számára a befejezéssel kapcsolatos ellentmondások átértelmeződnek. A zárlatban Istók az addigi irodalmi próbálkozásaival való leszámolás révén akar szakítani múltjával (jelezve az addigi írói tevékenységének mintákon alapuló irodalmiságát, a verses regény 38
