Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szabó T. Anna: Arany János utóélete

Számos versében utal Aranyra, az Egy demagógra című versének mottóul választ egy részletet Vojtina Ars poeticájábó\.

Nála „szűkebb pátriárka”

Lön a „szűkebb pátria” - így idézget kútfejéből Hőn a népi párt fia... [...]

Cirkalmas bú, bajviharzás,

Szélszeszély meg szóbeszély Lesz a Nemzet - büszke száján Messzehabzó sorsveszély!

(Egy demagógra)

A vers duplaszaltó, hiszen nemcsak a gunyoros aktuálpolitikai Aranyt idézi meg, hanem egyszerre a műfordító Aranyt is, hiszen versformája Arany Horatius- fordítására, a „Megszegett sok esküvésed” kezdetű versre utal, és az utalást ki is teljesíti a vers legvégén:

Önmagából szobrot állít,

S bár a gusztust megszegi,

„incitálja” már Horáczot:

Monumentum exegi!

Van, ahol Kovács András Ferenc egyszerre idézi meg Aranyt és Adyt, az Új walesi bárdok című versének már az alcíme is vicces trükk: „Ad nótám: »Tunyulj, legenda!«” A vers mindenféle költői hagyományt egybejátszat, de Arany hangja erősen kihallszik belőle:

Százféle dalnok, másnak sose vélten Temeti arcát tenyerébe vétlen,

S leikéről példázat, jog, vád visszapattog.

A Vojtina vázlatfüzetéből című vers is duplacsavar, hiszen Kányádi Sándornak ajánlja, aki korábban Arany Jánoshoz írt verset. Kovács András Ferenc mindig rájátszik erre a költői intertextualitásra, verseiben hangok és szövegek üzennek egymásnak, sőt, egymást ismerő költők is, az egyik versének egyenesen az a címe, hogy Arany János azt üzente. Alcím: Madáchinak, a tragikusnak. Az egymásnak feszülő versformák, a semmitmondás és a sokatmondás a gúnyos Aranyt idézik, a magasztos és az alantas, az aktuális és a vágyott egy- másravetítése is ismerős; a vers második részében ki is mondatik, hogy a téma (az ország) megrekedt Nagyidénál:

Nagyidára vezényli a vajda a népét,

Ott seregelteti már, telepüffögi diccsel a lelkét:

Rendi gyűlésre rohan, potyalesre ahány pecsovics van... [...]

Gyászvigalomba botorkál balhite párezer évnek Vers, csiba, csitt! Nyomorúbb ma a szó zsigerek zsivajánál.

Rövid Arany-esszéjében, amelynek a beszédes A teremtő tekintet pillanata címet adta, mércéül állítja Aranyt: „a mindenre figyelmező arc is az Aranyé.

116