Vaderna Gábor (szerk.): „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések (Budapest, 2018)

Szabó T. Anna: Arany János utóélete

megírja, mikor felismeri, hogy Arany „szemérmességének szabálytalan szenvedély adott hitelt” és tette izgalmassá a verseit.

Persze közben sok minden történt Vas körül, Kosztolányi Arany-védelme (amit Vas éppen a költő személyes előadásában hallhatott egy Nyugat-délutánon), Babits és Weöres érvei, költői harcok és viták - így kerülhetett, mintegy engesz- telésképpen, Vas István íróasztalára is Arany portréja, aki a fasiszta időkben is biztos mértéket és lelki védelmet jelentett.

Az íróasztalon Arany Fényképe néz tanácstalan, Ideges töprengéseimre. Szabályosan kemény az inge.

„Biztos a nagypapája volt ő Az úrnak” - ezt kérdezte rég Egy tudatlan takarítónő.

Ő volt valódi nagyapám,

És én vagyok dekadens unokája.

És így került be a verseibe is Arany, sokszor szó szerint, főhajtásként, mint itt a Keveháza-allúzió:

A Trisztán és Izolda daljátékban lekövethető az Arany-balladák és -balladafordítások hangja, bár a ritmust meg-megugratja:

Brán királyfi hajóra száll - Hová, hová megyen?

Vitorla se kell, vad szél viszi el Kavargó tengeren.

Szigetre ér, mely hófehér [.]

A maga (immár tanítványokkal igazolt) mester voltát Vojtina legújabb levele egy fiatal költőhöz című versében hasonítja át Arannyá, anélkül, hogy Arany nevét a költői hagyományban megemlítené. Arany humorát is felismerni véljük a vizuális jelentéselemekkel is megtámogatott tanácsban:

(Hát nem furcsa)

Hát nem furcsa hogy Még ez a tavasz is itt talál? Ahogy fölfele száll a víz Szaga széles Dunának partinál.

(Hát nem furcsa)

Eléred, hogy modern költő leszel. Mert mit mondunk modernnek? Amiről Már tudjuk, hogy modern. Azt, aminek Modernségére ráismerni vélünk. Miértis az újdonság védjegyét Többnyire tegnapi portéka kapja. [...]

Te ragaszkodj a tiszta semmihez, Hajlíthatatlanul, nemalkuvón. [...]

Hogy ezenKívül mit kellene még megtanulnod? Semmit, fiam. Részint reménytelen. Részint fölösleges. Ne bonyolítsd.

103