Kaszap-Asztalos Emese: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai (Budapest, 2018)

„Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl?”

____

A gyásznak e fájdalmas, merev, rigorózus formáit megbontó ábrázolásokat a korszak vezető karikatúralapja, a Borsszem Jankó közölt. Arany „menybemenetelének” rajzai tisztelettel, de egyúttal visszafogott iróniával utalnak a ravatal körül kialakult pátoszra. A halottas ágyán fekvő Arany János mellett Hungária allegorikus alakja bánkódik, mely megindító, ugyanakkor finoman érzékelteti az eseményt körülvevő patetikusságot is (49. kép).70 Az Olympusban című rajz pedig azon élcelődik, hogy a mennyben lassan több magyar hazafi van, mint a földön. Arany saját fikciós alakjai, Toldi és Buda kíséretében érkezik a mennybe, ahol többek közt Deák Ferenc és Petőfi Sándor várják (50. kép). A torzkép erős ikonográfiái toposzokra és közhelyekre játszik rá, ezek túlzó megjelenítése a kesernyés komikum forrása.

Az Arany János-ikonográfia epilógusának tekinthető néhány olyan ábrázolás, melyeket nem sokkal halála után készítettek olyan alkotók, akik még találkozhattak a költővel. Az arcképcsarnok időbeli kiterjesztése azért is tanulságos, mert az életében készült portrék használatának nyomon követésére ad lehetőséget, és kitapinthatóvá teszi, hogy miként kerülnek alkalmazásra már meglévő ábrázolási típusok, hogyan sokszorozódnak már létező portrék.

Noha Arany halála után számos, a kultuszhoz kapcsolódó kép készültjeién keretek között két alkotást tárgyalunk, az egyik Székely Bertalané, a másik Barabás Miklósé.

54