Kaszap-Asztalos Emese: „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai (Budapest, 2018)
„Hogy melyik arcképem választom rajzai közzűl?”
Arany János első arcképét (l.kép) barátja, Petőfi Sándor rajzolta: a grafika első találkozásuk alkalmával, 1847 júniusában készült Nagyszalontán. A képmás baráti, szubjektív pozícióból mutatja a költőtársat. A néhány vonással felrajzolt portré jelentősége inkább bensőséges hangvételéből, semmint kidolgozottságából fakad, bár az ábrázolt határozott arcéle, kiegyensúlyozottságot sugárzó tekintete törekednek a személyiség visszaadására. A már beérkezett, hírneves Petőfi rajzolta itt meg az épp ismertséget szerző Arany Jánost. Petőfi pontosan tisztában volt a vizuális imázsteremtés jelentőségével:2 találkozásuk, eszmecseréik, Petőfi saját portréihoz fűződő kitüntetett viszonya az arcképteremtés és a nyilvánosságra hozás elkerülhetetlenségét is sugallhatták Arany számára. Az arckép felveti a személyes és nyilvános képhasználat lehetőségei mellett a köztes nyilvánosság problémáját is:3 olyan képmásról van szó, mely eredetileg ugyan privát közegben, privát felhasználásra készült, egyúttal azonban túl is lépett e funkción, és idővel széles körben ismertté vált. A képet eredetileg Petőfi magának, emlékül készítette, és haláláig tulajdonában volt. Arany János azonban a rajz nyilvánosságra hozásának lehetőségeit is megpendítve emlékezik meg barátjának írt levelében a képről: „Arra mindenesetre kérlek, hogy arcképemet addig ne felhasználd valamiképp fojtásul, részint hogy lássam meg még egyszer, milyen voltam én, mikor még koszorús költő voltam, részint, hogy ha Vjahotj. Ijmre]. nagyon igen nagyon [sic!] találna erőltetni, legyen miről levétetni költői képemet, mert a mostani, bizony Isten, nem arra való.”4 Arany tehát számolt ezzel az ábrázolásával, hiszen arra kéri barátját, ne dobja tűzre („fojtásul felhasználni valamit” azt jelentette, hogy a puskába tömítésül szorították a papírt),6 sőt, adott esetben ezt vegyék alapul, ha képet kell közölni róla egy folyóiratban. Itt érhető tetten a kép lehetséges kettős funkciója, vagyis hogy a személyes emlékdokumentum hogyan válthat léptéket. A rajz végül csak Petőfi testvére, István elhunyta után kapott nyilvánosságot, akinek halálát követően a tulajdonában lévő Petőfi-hagyaték részeként került a Nemzeti Múzeumba 1880-ban.6 A képről először e gyűjteményezés tudósításából értesülünk, majd két évvel később, Arany János halála szolgáltatta az apropót, hogy az ábrázolást magát is publikálják. Figyelemre méltó a közlemény kultikus beszédmódja, mely a rajzot és a hozzá kapcsolódó versikét „emlékereklyének'’ titulálja, tehát nem csupán ikonográfiái szempontból teszi kiemelkedővé, hanem a mindkét költőhöz kötődő kegyelet egyik mementójaként is felmutatja.7 A rajz már csak azért sem kerülhette el az irodalomtörténet-írás figyelmét, mert Arany János négysoros verssel kommentálta az ábrázolást: Arczom vonásit ez ábrázolatban Szemed, hiszem, hogy híven fölleli: De úgy ha, a mit a festő hibázott, A költő azt utána képzeli. 10 1. Petőfi Sándor | Arany János arcképe
