Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)

Bábművészeti képeskönyv - Színpadépítés, színpadtechnika

„Légy szíves egy bábszínháztervet adni (a Tiédet), amit megépíttethetnénk, hogy készen várjon. Mert a tanfolyam meglesz” — írja Mészáros Vince 1947-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kéthetes bábjáték-tanfolyamának előkészületeit taglaló levelében Rév Istvánnak. Rév István Árpád válaszul a levélre pontos és részletgazdag, a Nemzeti Bábszínjáték színpadának egyszerűsített változataként értelmezhető tervet készít. Mivel a tanfolyamot megelőző években színháza bezárásával és elkobzásával minden befektetett pénzét és munkáját egyszerre veszítette el, a színháza újjáélesztésének lehetőségeit kutatva 1945-ben tervezetet ír utazó kulturális programok megvalósítására. Vélhetően már ekkor elkezdi kidolgozni egy mobil bábszínház tervét, majd 1946-ban egy újabb tervezetet a Nemzeti Bábszínjáték állandó vidéki turnékra való átalakítására - tervei szerint a három téli hónapban pesti iskoláknak játszanának, tavasztól őszig pedig faluról falura vinnék a bábszínházi előadásokat.

A különböző mozgatható, falemezekből könnyedén összeállítható színpadok legegyszerűbb változataival indítja el a később a tanfolyamokon „színpadépítés” elnevezésű tanegységének elméleti és gyakorlati óráit. Tanítói metódusához híven a puritán (családi és tábori bábszínház) megoldásoktól halad a bonyolultabb technikák és saját, egyéni tervek felé.

Többségében azonban mindegyre beleütközhetünk a Rév-színházra jellemző színpadtechnikák és díszlet-megoldások sorába. Ilyen a szánkós színpad is. Bár Rév nem védeti le eredeti bábtervéhez hasonlóan, a rendszer a Nemzeti Bábszínjátékban használt technika (109. ábra). Ugyanebbe a kategóriába sorolhatók a szánkós színpadsémával kompatibilis (a színpad alsó, cserélhető, vájatokkal barázdált elemeibe illeszthető) díszletek tervei is (110. ábra).

89