Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)

Előszó

A színház működésének elgondolása (talán emiatt is) piaci alapra került, a színház művészeti tevékenysége és a színházmenedzselés (plakáttervezés, hirdetések előkészítése, a sajtó jelenlétének irányítása) összekapcsolódott. Bábszínházának mintáját Rév a korszak európai (főként német nyelvterületen működő), önálló repertoárral és nagy hagyománnyal rendelkező bábszínházaiban látta, amelyeknél maga is megfordult, sőt nem egy helyen „önkéntesként” segédkezett németországi diákévei alatt, mint szcenikus.

„Kérésem támogatására legyen szabad felemlítenem, hogy kulturális és művészi kezdeményezésemmel a színjátszó kultúra terén mulasztást kívánok pótolni, amennyiben ezen műfaj külföldön már igen régen elterjedt és történelmi múltra tekint vissza. Amíg a környező államokban a művészi bábjátékok komoly hivatást töltenek be a széles néprétegek kulturális nevelésében, addig hazánkban e műfaj művészi vonatkozásban még csak nem is ismeretes.”10 Öndefinícióját két komponens alkotta: a vásári bábjátékhoz és a képzőművészethez való viszony. A vágyott minta, az európai színvonalú „művészi bábjáték” Rév szerint eltér a vásári bábjátéktól. „Művészi bábjátékot akarok csinálni. Vagyis nem is egészen bábjátékot, hanem bábszínjátékot. [...] Mi a különbség? A bábjátékot a Hincz bácsi csinálja, kint a Ligetben, én pedig több felvonásos drámákat fogok előadni, persze nem tragédiákat, hanem bohózatokat, mulatságos dolgokat, a népi dolgokat akarom feldolgozni, és mindenek előtt a Toldival indulok.”11 A bemutató nagy sikerrel, a sajtó jelenlétével zajlott.

10 Rév István Árpád címzés nélküli levele, 1940. PIM-OSZMI Bábtár, 2012.230.1.

11 Rév Istvánportréfilmy 1971. Készítette: Bódis Mária és Perényi Endre.