Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)

Előszó

A Nemzeti Bábszínjáték 1941-től 1944-ig működött nagy sikerrel. A színház 1945-ben még megnyitotta kapuit, ám ekkor már mindössze néhány előadást tartott. Rév István visszaemlékezései, levelei és a korabeli dokumentumok alapján nem lehet pontosan eldönteni, hogy miért kellett bezárnia a Podmaniczky utca 8. alatt működő magánszínháznak. Valószínűsíthető, hogy összetett okokról van szó, melynek az infláció és a háború utáni gazdasági instabilitás épp úgy része volt, mint a politikai nyomás, ami a megbízhatatlannak bélyegzett és a háború előtt és alatt is működő (báb)színházi alkotókat érintette. A társulat utolsó előadása 1947-ben az I. Magyar Bábjátékos Kongresszuson volt.5 Itt Rév István mint szervező szerepelt, az összegyűlt szakmai közönség előtt a társulat is játszott.6

Rév István Árpád 1898. április 23-án született Budapesten, négygyermekes családba. Édesanyját korán elvesztette, a fiatal fiút testvéreihez hasonlóan a négy polgári osztály elvégzése után a család ipari tanulónak akarta adni. Az egyik nagynénje felismerte tehetségét, az ő közbenjárására különbözeti vizsgát tett és reáliskolában tanult tovább. Ekkor már foglalkoztatta a rajz és a zene, egy mozizenekarban hegedült. 1915-ben beválogatták képeit a Műcsarnok egy kiállítására, ő délutánonként egy hegedűkészítő mesternél tanult. 1916-ban hadiérettségit tett, ám gyenge látása miatt nem sorozták be — ekkor be akart iratkozni az Iparművészeti Főiskolára, ám nem vették fel.

5 Az első országos bábjáték-találkozó (más forrásokban I. Országos Bábkongresszus), 1947. május 27-31. PIM-OSZMI Bábtár, 2015.227.1.

6 A kongresszuson fellépett többek között a debreceni Piarista Gimnázium bábcsoportja, a Jászsági Népi Bábszínjáték, a Nagykőrösi Gimnázium csoportja, egy megnevezés nélküli sátoraljaújhelyi bábcsoport, a Regnum Marianum budapesti bábcsoportja, Palkó József, Lénárt Géza, Büky Béla és végül Rév István társulata a Toldival.