Rév István Árpád: Bábosok könyve. Rév István Árpád képeskönyve - Bábtár 4. (Budapest, 2018)
Bábművészeti képeskönyv - A báb dramaturgiája
Rév István Árpád élesen elkülöníti egymástól a vásári bábjátékot, a mutatványossághoz köthető bábvarietét és a művészi igényre törő bábjátékot. Utóbbit a drámai szöveg meglétéhez és annak minőségéhez köti. Színháza, a Nemzeti Bábszínjáték repertoárszínházként működött, a próbák egy prózai (élő) színházhoz hasonlóan, a darabválasztáson keresztül a dramaturgián át a pontos szövegtanulással kezdődtek, a bábkészítést a jelmez (kosztüm) és a báb egyedi parókájának, arcszőrzetének, arcfestésének megtervezése és kivitelezése váltotta ki. Bár a korban ismertek és népszerűek voltak az improvizációkkal, interaktivitással, mutatványokkal működő vásári bábjátékok, melyek inkább etűdszerűen épültek fel, Rév István színházában a szöveg került előtérbe. Mi sem mutatja jobban a színház szövegközpontúságát, mint az a vállalt és hangoztatott tény, miszerint Arany János 7 ö/Ajának szinte egész szövege elhangzott a színpadon. Rév István a kötet megrajzolásának vélhető idején, az amatőr bábmozgalom hajnalán több előadást és tanfolyamot is tartott bábművészeti témában. Ezeknek a felépítéséből nemcsak a kötet szerkezeti felosztására, gondolatmenetére következtethetünk, de következtethetünk a Rév-színház „fontossági sorrendjére” is. A legbővebben kifejtett tanmenetben a történeti-elméleti és alkalmazott bábművészeti (báb mint pedagógia, báb mint vallás, báb mint szórakoztatás) témák mellett több órát szentel a szövegnek: (1) A bábjáték irodalma, dráma, mese, eposz; (2) A báb dramaturgiája; (3) Dramaturgiai gyakorlat; (4) Különböző bábtechnikák és ezek különböző dramaturgiája. Rév nagy hangsúlyt fektetett a pontos, artikulált, szép beszédre is, sőt, színházának felépítésében a megfelelő magasság mellett az egyetlen kitétel a helyes és hangzatos beszéd volt. Különleges bábjának mozgatási technikáját elsajátíthatónak, megtanulhatónak gondolta — ám a megfelelő orgánummal a színészeinek rendelkeznie kellett. Későbbi, gyakorlati képzéseinek feljegyzései szerint kizárólag a résztvevők hangi adottságait tartotta fontosnak.
