Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

6. „A szülőváros rokonságánál bonyolultabb, titkosabb nincs a világon.”

❖ A rajzon, melyet Hufnagel György 1617-ben metszett fába, már teljes és zárt képet mutat Kassa. A városfalak olyan egységet vesznek körül, melyhez az idő és az emberek éppen csak hozzáragasztják igényeiket; de a város, ez az érett és befejezett szervezet titkos lényében és igazi tartalmában nem annyira fejlődni akar, mint inkább megőrizni valamit. Minden igazi város - Párizs, Tours, Lőcse, Nürnberg, Firenze és Kassa is - őrt áll az időben a belső tartalom körül. Párizs ma is a Cité, a Ville és a Szent Lajos szigete; amit az idő e belső egységekhez hozzáragasztott, amit a püspök, az egyetem rektora és a hercegi helytartó az uralmuk alá rendelt negyedekben felépítettek, s amit aztán változó nemzedékek metropolissá nagyítottak, már csak toldalék. De Párizsban a város ma is néhány ház csak a belső negyedekben; minden más külváros e néhány ház és gondolat körül. Igazi városokat nem lehet elhatározásszerűen alapítani. A hely megigézi az embert, s az ember nem tud kitérni ez igézet elől. így találkozott alapítóival Kassa, hatszáz év előtt.

(Kassa)

❖ A város, mint ez a képen is látszik, erős falakkal őrizte tartalmát az időben. Ezt őrizte: először a székesegyházat, melyet Nagy Lajos idejében kezdtek építeni Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, s mint minden igazi székesegyházat, ezt sem fejezték be egészen soha. Őrizte a dóm északi, déli és nyugati kapuját, a sekrestyeházat és az orgonakórust, a király lépcsőt-92-