Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

1. „A Nagyapám bútorait a környéken is vásárolták..."

a nemzedék már nem szerette az életet, elfáradtak. Itt hever, e szégyenletesen rozoga sírban, Klementin nagymama, a szigorú. Mind élnek bennem.

(Kassai őrjárat)

❖ Apai dédanyám Országú lány volt, s a család évszázadokon át magyar családokkal házasodott. Mind hivatalnokok voltak, jogászok, köztisztviselők, katonatisztek. Az egyik, Zsiga, a testőrségnél szolgált; szép, fehér köpenyes, magyar bajuszú ember volt; ilyennek mutatja a dagerrotípia, mely megmaradt róla. Ami lágyság, nyugtalanság szállott reám anyám családjából, azt ellensúlyozza apai őseim hivatalnokfegyelme, be- idegzett tekintélytisztelete. Apám családjából nem szökött meg senki a katonaságtól, gimnazisták nem hagytak fel a humanista tanulmányaikkal, hogy mészárosinasnak álljanak, s a szocializmussal sem foglalkozott senki soha, még olyan ideális és óvatos módon sem, mint Mátyás bácsi. Zárkózott, csendes és különc emberek voltak az apai ősök; mind kissé elvonultan élt, lehetőleg nem vettek részt az osztályukbeli társaság életében sem, nem törtettek karrier után, otthon éltek, és erős érzékkel ragaszkodtak a családhoz. Rátarti emberek voltak. Zsiga, a testőr egyszer útnak eredt, s postakocsival végigutazta az országot, meglátogatta a család elszórtan élő tagjait, s apró betűs, rendkívül részletes naplójában nem is katonatiszthez, inkább hivatalnokhoz illő aprólékossággal jegyezte fel benyomásait.

OMlltSH XJHUSUUÍ-47-