Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

Márai Sándor és Kassa: Kirakni rajzod, régi Kassa, álom

küldték ezen a télen Berlinbe. Elkényeztetett vidéki úrileányka volt, dacolt a zord „szülői ellenkezéssel”, s egy félig elintézett gyermekkori szerelem sértődöttségével szállt le egy napon az Anhalter pályaudvaron a vonatról. (Egy polgár vallomásai, 1934) Berlin és Párizs között 1923 áprilisában polgári házasságot kötnek Budapesten, ahol Lola tanúja édesapja lesz, bár helyeselte lánya döntését.

Az író Kassához való kötődését ezekben az években néhány kassai látogatása jelzi még (párizsi lakásukat állítólag kassai „helyszínek” elhelyezkedése alapján rendezték be), de elsősorban az utazásban, a világ megismerésében megnyilvánuló függetlenséget élvezi, és a szabadulni akarás vágya íuti sokáig. Inkább a tradicionális polgári pályafutást elvetőkhöz hasonlít ekkor, hogy aztán felnőtt fejjel rátaláljon a hagyományokra, a polgári eszményre, melytől radikálisan csak emigrációja választja el. Ezzel együtt a Nyugaton élő, Közel-Keletet bejárt Márait magukénak érzik odahaza (talán szenátor édesapja miatt is.) Már csak látogatóbajár Kassára, ahogyan az Egy polgár vallomásaiban írja, a Felvidék szellemi élete mégis kassainak, felvidékinek tartja őt. Ennek megnyilvánulása, hogy ekkorra (egy szavazás alapján) Szlovenszkó negyedik legfontosabbnak tartott írója lesz, beválasztják a „hetes bizottságba” (ez a legmegbízhatóbb ítéletűnek tartott felvidéki írókat tömörítette), és a kassai Kazinczy Társaság tagja is lesz. Amikor 1928-ban Budapestre költözik, itthon élő „magyar íróvá” lesz, és halvá-23-