Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

10. „A város nem volt egészen a helyén.”

❖ Kimentem a Fő utcára, föl és alá jártam, valamit kerestem. Elengedtem volna a modem postapalotát, a Bata-házat, sőt a korszerű, központi fütéses rendőrkaszámyát is, a higiénikus börtönökkel, ha megtalálom azt a valamit. Nagyjából minden a helyén volt. Megay, a cukrász is a helyén volt, Jaschik, a borbély, a fehérpapok házában, ő is. A dóm is a helyén volt, a színház is, s a kis park a színház és a dóm között. A villamos ott szaladt a dóm mellett, bementem a székesegyház főkapuján, kihívattam Szauberer urat, a sekrestyést, lementem Rákóczi sírjához. Koszorúk feküdtek itt, szalagokkal, a feliratokat betűztem. Igen, minden egészen úgy maradt, ahogy itt hagytam. Szórakozottan mentem tovább, minden a helyén volt, minden nagyon ápolt volt, sőt fejlődött is, csak nekem rémlett úgy, mintha hiányozna valami az egészből. Ez a „valami” természetesen a gyermekkor volt, az én gyermekkorom, nincs benne semmi titok. Mindenki így jár, aki hazamegy. De mit csináljon az ember, a szülővárosában, a gyermekkor nélkül?

(Kassai emlék)- 138-