Márai Sándor: Régi Kassa, álom (Budapest, 2013)

9. „Nincs vezércikkünk, fiatalúr...”

hatalmat, a katedrát, a pénztárkulcsokat... De nincs mit átvenni. S ami van, azt nem érdemes. Ki vesz át egy bukott üzletet? Az egész annyi, hogy Káldor, akivel együtt blicceltem Kassán a tornát, közben tizenhét évig Dél-Amerikában járt egy kicsit, s most visszajött, mert odakünn rosszak a viszonyok.

(Káldor)

❖ .. .ha ilyenkor felméri az ember a szülőváros emlékeit, azt látja, hogy Kassa, az nem kannibálok és világhírnév, hanem néhány arc, árnyékok, házak, séták, tenisz a Széchenyi-liget- ben, bolthajtásos szobák, nyaralás és majális a Bankón, hosz- szú, kemény misék a csonttá fagyott premontrei templomban, ministrálás, masztixszag a színház folyosóján, Komjáthy János színigazgató úr, aki ritkán lép fel a saját színházában, de akkor igazi bort iszik a színpadon, „Ocskay brigadérosban” gyönyörű sárga csizmákat visel, s megrendítő férfibúval és méltósággal mondja a „Vasgyárosban” Fáy Flóra úrhölgynek: „Szeretlek, de megtörlek”. Kassa, az Fényes Samu bácsi, aki „Kurucz Feya Dávid” című művével óriási dicsőséget szerez városunknak. Leskó bácsi, a kanonok, aki földig érő kabátban sétál a napos Rózsa utcán, és vitatkozik szegény Kőváry Szilárddal, a festővel, aki fényes nyáron prémszalagot varratott a nadrágja mandzsettájára, s néhány illatosán színes, Van Gogh-szerű Her- nád-tájkép visszahagyása mellett az arles-i nagy tébolyodott mintájára szegényen és őrülten halt meg a kassai tébolydában.- 127-