E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
Kovács Ida: ,Áthorpadni a nemlétbe" (Halotti maszkok)
Balázs Béla 1908-ban tette közzé a Nyugatban Dialógus a dialógusról című egyfelvonásosát, amelynek a színpadi díszletre vonatkozó szerzői utasításában fontds elem a maszk:,Általában sok takaró és szőnyeg és teli kisebb-nagyobb párnákkal a kerevet és karosszékek. Szép reprodukciók a falon, egy Beethoven maszk a zongora fölött. Virágok." Részlet a dialógusból: „[Márta:] - Nézd Mihály, nézd a Beethoven maszkot. Milyen csendes, erős, milyen rendületlen nyugodt. - Óh, hogy bele lehet kapaszkodni. [...] Mihály: - A fétisekbe lehet kapaszkodni. A fetisizmus a magányosok vallása. - Csodálatos, hogy megőrzi egy ilyen kő azt a Magamat, amit reábiztam, mikor fétisemmé lett egy nehéz órában, mikor az ő szeméből néztem magamba, belőle szóltam magamhoz. Életem egy darabja tapad rá és azt kiemeli az időből. Én öregszem és változom. De róla örök-egyformán, el nem múlón sugárzik le a régi érzés, régi élet. Ebből csap meg a halhatatlanság sejtelme. Ezért istenek a fétisek."56 Az idézett írások a titkot kutatják, ami a maszk - mint autentikus és szakrális tárgy - valamint az általa megidézett személy szellemisége körül lebeg. Kétségtelen azonban, hogy minden halotti maszk a saját halálunkról is szól. Ma már ritkán esik meg - bár bizonyos temetkezési intézmények hirdetik maszkok készíttetését -, hogy hozzátartozójának vagy barátjának halotti maszkját tartsa kezében az ember. Cs. Szabó László évtizedeken át őrizte Babits Mihály maszkját: „Kerülgettem, s megszerettem egy halotti maszkot. Közben azonban évek múltak el. Évek s az ostrom. Pátzay elkészítette Babits maszkját a halottas ágyon. írók, tisztelők, barátok, tanítványok osztoztak a huszonöt-harminc másolaton. [...] Itt van a kezemben. Azelőtt is szelíd volt ez a maszk, csak ón nem láttam, a hazug, ámyéktalan fényben. Szépen megvárta, amíg átcsiszolta szememet a halál. Ráért várni lassú vándorútján a könyveim mögött. Mihálynak eddig én csak az élő embert tudtam szólítani. »Mihály - szólítom először a maszkot, alig hallhatóan. Holnap már hangosabban mondom. Tudok mindent, Mihály.«"57 Babits Mihály maszkját 1941. augusztus 4-én vette le Pátzay Pál. Az öntvényről mégsem tesz említést, amikor 1946-ban papírra veti az íróval kapcsolatos emlékeit. Vajon miért? Szavai azonban nem tudják elleplezni a modelljét minden zsigerében ismerő érzékeny szobrászattitűdöt: „Egészségesen és igen jól fejlett, szépformájú koponya-alkatában nem volt semmi túlzás, semmi torzulat. Erős csontokkal jel- legzett, soványan párnázott arcformái messziről is értelmesen rajzolták meg a fejét. Nemesvágású jelentékeny orra, erőteljes álla, kifejezően türemkedő nagy füle, értelmesen nőtt szemcsontjai házából kitekintő szabályos rajzú szeme, vastag, nyírott bajusszal árnyékolt szája: mindez jól fejlett, egészséges érzékszervekre vallott. Azt sejttette, hogy jól lát, jól hall, jól szagol, ízlel és jól gondolkodik. [...] Arcformáinak régies egyszerűsége valami figyelmen kívül nem hagyható pátoszt sugárzott, a megismeréshez való hűség bátorságának erkölcsi pátoszát. Bizonyára szokatlan, hogy egy költőnek nem szellemét és műveit idézem. De akik ismertük és szerettük Babits Mihályt, az eleven embert, nem kevésbé kedves nekünk szellemének porhüvelye sem."58 Illyés Gyula Babits halála napján, 1941. augusztus 4-én, kevéssel a költőnél tett látogatása után ezekkel a szavakkal mintázza meg a
