E. Csorba Csilla: Halotti maszk, élőmaszk. Tanulmányok a kegyelet kultúrtörténetéből (Budapest, 2006)
Kovács Ida: ,Áthorpadni a nemlétbe" (Halotti maszkok)
ségének összefüggéseit kutatta, könyveik révén idehaza is ismertek voltak. A test megmutatása, másolása, sőt tanulmányozása - a városi polgárság életérzésének, s a racionalizmus attitűdjének köszönhetően - már nem idegen a XVm. század emberétől. Az egyén az érdeklődés középpontjába kerül, megjelennek a nemzeti hősök, körvonalazódik a zseni fogalma. A „nagy emberek" bámulata maga után vonja tulajdonságaik, képességeik titkainak fürkészését. Tudósok tanulmányozzák, szobrászműtermek és anatómiai intézetek egyaránt használják munkájukhoz a testrészek gipsz levonatait. A portréfestőkkel konkurálni kívánó kézműves mesterek és kereskedők még a tudósoknál is korábban reagálnak a test megfigyelése, pontos ábrázolása iránt megjelenő érdeklődésre. Angliában az 1600-as évek közepén a londoni Charing Cross-on már találunk gipszöntő műhelyt, amely élő modell után készít arc- és testöntvényeket, alig száz év múlva pedig kifejezetten sikk Mary Salmon londoni viaszműves Fleet Street-i üzletében élethű viaszmaszkot vagy hasonmást rendelni21 1770-ben Philippe Curtius életnagyságú viaszbábukat állít ki Párizsban, a Palais Royale-ban.22 Curtiustól sajátítja el Marie Grosholtz, a későbbi Mme Tussaud (1761-1850) a viaszbábuk készítésének technikáját. Marie a francia fonadalom idején megrendelésre gipsz öntvényeket vesz le a kivégzettekről: XVI. Lajosról, valamint fonadalmárokról, köztük Marat-ról, Robespiene-ről.23 Londonba települve részint az őket ábrázoló viasz-hasonmásokkal, részint a Curtiustól örökölt kollekcióval alapozza meg híressé vált panoptikumát. A németeknek köszönhetjük, hogy 1781-ben elkészült az első olyan halotti maszk, amelyet kifejezetten kegyeleti, s nem úgymond pro- tokolláns vagy praktikus okokból vettek. Az arcöntvény Gotthold Ephraim Lessinget ábrázolja, aki nem előkelő származása és társadalmi pozíciója okán, hanem barátai nagyrabecsülése és érzelmi gesztusa révén részesült a végtisztességnek ebben a nem mindennapi módjában.24 A XVI. század végétől a halotti maszk tárgyként való megbecsülése olyannyira erősödni látszik, hogy a XIX. századi Európában elérkezik a halotti maszkok készítésének fénykora, amely hozzávetőlegesen az 1930-as évek végéig tart. Maszkgyűjtemények A halotti maszkok gyűjteményeit Európa-szerte a XVIII, század végén alapozták meg. A legkorábbi gyűjtemények létrejöttét a természettudományos érdeklődés, elsősorban a frenológia motiválta. A kollekciók másik típusa a művészi célokra, szobrok előmunkálataihoz készült maszkok köre, míg a harmadik csoportba azok az arcöntvények tartoznak, amelyeket kifejezetten kegyeleti okokból vettek le. A legrégebbi gyűjteményi anyaggal Franz Joseph Gall (1758-1828) bécsi orvos rendelkezett, maszkjainak egy részét a Bécs melletti Baden bei Wien múzeumában helyezték el, nagyobb hányadát a párizsi Musée de l'Homme őrzi. Németországban Carl Gustav Carus (1789-1869) maszkhagyatéka a legjelentősebb, amely jelenleg a drezdai Museum für Völkerkunde birtokában van. Bécs városáé -
