Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Katalógus
danád: / ’Az istenért!...ha feldőlsz.../ Nem féled a halált?”’ Vizen Szalkszentmárton, 1844- 11. 01—1846. 04. 24. 56. 3 1. Hruz Mária varrócekkere 4. Nád, réz, bőr, fa, szaru 5. 23,5 X 18,7 X 14 cm 6. Töredezett, hiányos, kopott 7. Petőfi Emlékmúzeum (Szalkszentmárton) 8. 75. 127.1.1. 9. Téglatest alakú, fonott, négy fémgömbön ál-,, ló doboz. Rövidebb oldalain a lapok fából készültek, ezeket kívül fekete viaszosvászonnal borították. A fedél domború. A dobozt két bőrszíj fogja körbe, elöl két-két mintázott rézcsatot rögzítettek. A dobozt belül faszerkezet merevíti. A fonás oldalt barna, szaruanyaggal borított nád, alul vászon. A doboz tetején két bőrfogó van. 10. Majsai Károly (Szalkszentmárton) ajándékozta a múzeumnak 1959-ben. Dédanyjától, Túri Zsig- mondnétól (született 1846 márciusában Bukodi Zsu- zsánnaként) kapta hétéves korában. 12. Az ajándékozó levélből: „Túri dédnagyanyám sokat mesélt Petőfiről. O akkor született mikor Pető- fiék Szalkszentmártonban voltak. Édesapja az öreg Petroviccsal komaságban volt [...] 1930-ban, déd- nagyanyám akkor 85 éves volt, én hét múltam,! ...] Petőfi-verset szavaltatott velem, s bizonyára elégedett lehetett, mert jutalmul megkaptam a cekkerét, amelyet élete során sokszor használt. Elmesélte akkor, hogy a cekker nevezetes darab ám, mert azt szüléim amikor Petrovicsék Dömsödre költöztek, az előtte való napon árverésen vették meg tőlük. Anyám is sokat használta. Én tőle kaptam [...].” 13. „De a jó szomszédok őket fölkeresék, / S vigasztalásukra voltak ilyen formán: / ’Sose búsuljanak Sándor fiók sorsán! / Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek / Az aggódást ingyen sem érdemli meg. / Viszi, mig viheti, végre pedétiglen / Fölakasztják, amit adjon is az isten, / Mert nem vagyok mai legény a világban, / De kicsiny mását sem láttam gonoszságban.’ / Öreg szülőimet ekkép vigasztalák, / Szegény jó anyámmal fölfordult a világ, / Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan / Elveszett fiáért sírt szí- veszakadtan.” Fölszedtem sátorfám... 14. Matics Pál: Petőfi és március 15. Szalkszentmárton hagyományában. Bács-Kiskun Megyei Honismereti Közlemények 9. Kecskemét 1988. Szalkszentmárton, 1844- 11- 01—1846. 04. 2457. 3 1. Hruz Mária vállkendője 4. Pamutbársony, gyapjúfonal 5. 100 X 105 cm 6. Hiányos 7. Petőfi Emlékmúzeum (Szalkszentmárton) 8. 75.135.1.1. 9. Négyzet alakú, fekete pamutbársony. Négy oldalán gyapjúfonalból kézzel horgolt díszcsík, bár- sonyrojt található. 10. Idős Matics Pál ajándékozta a Múzeumnak 1959-ben. Visszaemlékezése szerint Hruz Mária váll- kendőjét az 1846-os árverésen vásárolták nagyszülei. (Majsai Károly múzeumigazgató írásbeli közlése alapján. A tárgy hitelességét bizonyító dokumentumok az ő birtokában vannak.) 13. „S jutott eszembe számtalan / Szebbnél-szebb gondolat, / Mig állni látszék az idő, / Bár a szekér szaladt. // S a kis szobába toppanék... / Röpült felém anyám... / S én csüggtem ajkán... szótlanúl... / Mint a gyümölcs a fán.” Füstbement terv 14- Matics Pál: Petőfi és március 15. Szalkszentmárton hagyományában. Bács-Kiskun Megyei Honismereti Közlemények 9. Kecskemét 1988. Szalkszentmárton, 1844. 11- 01-1846. 04. 2458. • 1. Petőfi toliszeme 3. Fotó: Petőfi-album. [1908.J/139. 4. Acél 5. Hossza: 3,2 cm; szélessége: 0,5 cm; a lap mé rete: 8x10 cm 6. Ép 7. Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) 71
