Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

József Az ólmosbotok című versét: „De hogy ne lé- gyen a bot nyers dorong, / Minőtől gyakran a vad csárda kong, / S majd okunknak végén súly legyen / Ólmot reá minden nemes tegyen.” - „A szenvedések közt e bot volt / Egyetlen hű barátja tán. / Ezzel járt téli zimankóban / Sötét országutak sarán. // Nyomorban, kétségbeesésben / Ez volt egyetlen támasza / Mig a dologtalan heréket / Vérén hizlalta a haza. // Ezzel a bottal rótta útját, / Mig lelkét száz kin tépdelé - / Az elmúlandó földiségből / Az örökkévalók felé...” (Endrődi Sándor: Petőfi botja.)

13. „Hazaértem és letettem / A vándorbotot kezemből, / S veszem a lantot helyébe;” Hazaértem... „Jut még eszedbe a fiú? kivel / Együtt cepelted a vándorbotot, / Mely koldusbotnak is beillenék” Levél egy színész barátomhoz - „Öt ugyanis / A sze- mérmetes Erzsókért / Öröműző lángok emészték, / Mint a vér rozsdája emészti / Ólmos fütyköseinket, amikkel / Tisztújítási csatákban / Egymást simogatjuk.” A helység kalapácsa

14- Hatvány I. 450. /Névtelen - Hatvány I. 539. /Sass István — Endrődi Sándor: Petőfi botja. = Petőfi-Almanach. Szerk. Ferenczi Zoltán. Bp. 1909. 70. - Cséry Dezső: Ahol Petőfi vándorbotját, a világórát, és Rózsa Sándor nyergét őrzik. Szabad Föld 1961. szept. 3.

Kecskemét, Pest, 1841 06 vége (?)—1844 nyara (?)

28.

1. Petőfi ládája

2. Gyűjteménybe nem került.

12. Sárközy Miklós visszaemlékezése szerint Petőfi Pápán ezen a ládán aludt: „Egy évig közvetlen Petrovich mellett ültem. Megnyúlt arcú, hegyes állá fiatalember volt, feje fent kiszélesedett. Petries Sománál lakott; egy láda volt az ágya. Legjobban szeretett ládáján, a kandalló mellett ülni, ott találtuk legtöbbször, amikor látogatóba mentünk hozzá. Könyökét lábára támasztotta, fejét tenyerébe hajtá, szótlanul füstölt makrapipájából s csak néha pillantott ránk. Mélabús, bánatos volt mindig.” (Sárközy Miklós: Emlékezések Petőfiről.) [Sárközy leírása kísértetiesen emlékeztet Orlay Petries Soma Petőfi Debrecenben című képének - PIM Művészeti Tára, 1957/458. és 1957/301. - kompozíciójára.]

13. „Vajon hová teszem e pénzt? / Mindenh’á, csak ládámba nem! / Meg nem penészedik az én / Ládámban, hiszem istenem.” Sorshúzás előtt - „Amazoknak a ládáik, / Minekünk szíveink telvék... / Az milyen szegény gazdagság! / Ez milyen gazdag szegénység!” Szilveszter éje 1847-ben

14. Sárközy Miklós emlékezései Petőfiről. Kézirat. PIM Kt. V-an. V. 1167.

Pápa, 1842.

29.

1. Jókaiék komáromi kanapéja

2. Gyűjteménybe nem került.

12. A költő az 1841/1842-es iskolai évben ismerkedett meg Jókai Mórral Pápán. (Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I.) Petőfi először 1842 augusztusában látogatta meg Jókait Komáromban. - „Az a gyönyörű biedermayer-kanapé, amelyen Petőfi üldögélt Jókai édesanyja mellett a komáromi ős családi házban, ma is a legkedvesebb bútora régi emlékeimnek. Mikor hozzánk került még rajta volt az egyszerű fekete bőrhuzat szakadozott felületeivel, amelyen Petőfi ült még, de azóta selyem atlasz borítja bútor-testét és csak csodálatos favázával emlékeztet a múltra.” (Ifj. Hegedűs Sándor: Petőfi a mi családunkban. = Petőfi-könyv. Szerk. Császár Elemér, Ferenczi Zoltán. Bp. 1923.)

13. „Miért szeretsz te engemet, / Kit annyian gyűlölnek? / S én, aki annyit gyűlölök, / Téged miért szeretlek?” Jókay Mórhoz

14. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. I. Bp. 1896. — Hatvány I. 415. /Hegedűs Sándor

Komárom, 1842. 08.

30.

1. Petőfi frakkja

2. Gyűjteménybe nem került.

12. „Nem hagyhatom feledékenységbe menni, hogy azt a historicus violaszín frakkot azokkal a sárga gombokkal épen Ács Károly [a kecskeméti önképzőkör lapjának szerkesztője] megrendelésére és jótállására készítette Petőfinek a derék magyar érzelmű Béler pesti szabómester; kivel annyira egyforma termetű volt, hogy mikor társalgási darabokban jellemszerepeket kellett előadni, ahhoz Ácsnak sarkig érő télikabátját kölcsönözte ki.” (Jókai Mór: Petőfi mint színész■ = Megtörtént regék. Bp. 1897.) - E frakkot Kecskeméten, színészként használja Petőfi. Jókai lefestette ebben a ruhában. Távozásakor szállásadónője zálogként meg akarja tartani, de Kötelezvényének tanúsága szerint ő más ruhadarabokat hagy nála szállásdíj fejében. (Némethy György:

58