Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről
tudatában úgy érzi, van mit keresnie ezekben a körökben.) Menyasszonya, majd ifjú hitvese ismerősen mozog a szalonok világában: hímzett, gyöngyökkel kivarrt apróságokat készít férjének ajándékba, dohányzacskót, tolltartót, pénztárcát, házisapkát. A különben emancipált gondolkodású Júlia bizonyára neveltetésénél fogva nem érezte magától idegennek ezeket a gesztusokat. Ha Júliának voltak is hasonló tulajdonságai kortársnőivel, házi körénél messzebbre is tekintett. Társa kívánt lenni férjének az irodalomban is, a forradalmi eseményekben is, de még a szabadságharc idején sem választotta az apai ház biztonságát, hanem az utolsó hadi események idején követte a költőt egészen Tordáig. Hogy milyen volt Petőfiék háztartása (elsősorban a Dohány utcai Schiller-házban), az a megmaradt tárgyakból, emlékezésekből és a költő 1849- ben lefoglalt ingóságainak leltárából, valamint az 1850-es árverési jegyzőkönyvből rekonstruálható. (Lásd a tanulmány függelékét.) A költő nagyon készült első igazi otthona kialakítására, barátját, Egressy Gábort bízta meg, hogy míg ők nászúton vannak, béreljen számukra lakást. Egressy levele a feladat lelkiismeretes teljesítésén túl, Petőfi igényességét is jelzi: „Szállás már van fogadva számodra, de nem vagyok ebbeli eljárásommal megelégedve, mert a szállás szép ugyan, de méregdrága. Közel van hozzánk, a dohány utcában, Schiller-ház, első emelet, most Kozmovszky lakik benne, a Marczibá- nyi praefektusa. Három utcaszoba, alkofen, előszoba, gazdasági konyha stb. 650 váltó forintért, melly- nek negyedét mindig előre kell fizetni. Te ugyan engem csak 500 vforintig hatalmaztál fel, azért hogyha eljárásomat nem helyeslended, méltán teszed. De néztünk legalább ötven szállást, a nélkül, hogy egyet is találtunk volna, melly minden kivá- natnak megfeleljen, az az: I. hogy hozzám közel legyen, — ezt ugyan még feláldoztuk volna a kényelem- s olcsóságnak. — 2. hogy kivül a mienken ne legyen, hanem befelé. 3. hogy 3 szoba legyen. 4. hogy száraz, tiszta, s jó levegőü legyen. 5. hogy legalább egy szoba utcára legyen. 6. hogy 500 ftnál drágább ne legyen. Mindezen kellékeket együtt feltalálnom lehetetlen volt. Ebben az az egy vigasztalásom van, hogy hiszen félesztendő nem a világ, s azt csak kiállód valahogy, és magad nézhetsz más után; hanem akkor tapasztalni fogod, hogy caeteris paribus, ez nem drága szállás, és hogy milly óriási feladat jó, és mégis jutányos szállást találni. A sok rósz között tehát én csak a kevesbbé roszat választhattam, úgy vélekedvén, hogy menyasszonyodat Pesten, legelőször, valami ronda, egészségtelen, sötét börtönbe nem vezetheted azért a 60 pforint különbségért; az az illetőleg csak 30-ért.” (Egressy Gábor levele Petőfi Sándornak. Pest, 1847. aug. 7.) A Petőfi-házaspár lakása gondosan berendezett kispolgári otthon volt, amely azonban első ránézésre elárulta, hogy az irodalom, a művészetek világában élő emberek lakják. Az árverési jegyzőkönyv legtekintélyesebb tétele a nyolc darabos, pamlagból, karosszékből és támlásszékekből álló kék-fehér mintás gyapjúszövetű biedermeier szalongarnitúra. A hálószobából sem hiányzott semmi szükséges holmi: két fényezett ágy ágyneműkkel, fényezett ruhásszekrények, almárium, fényezett mosdó, tükör, éjjeli szekrények tették lakályossá. Az ebédlőgarnitúra, az értékes étkészlet, amelynek minden darabja porcelánból készült, a nagyszámú konyhaeszköz jól felszerelt háztartásról árulkodnak. Szendrey Júlia írja 1850. július 22-én a Főügyészséghez címzett levelében: „Köztudomású dolog, hogy férjem a velem kötött házassága előtt — ami általánosan, de főként magyar írók esetében szokásos volt - vagyonnal egyáltalán nem rendelkezett s ezért a kérdéses ingóságokat ő nem szerezhette, hanem igenis abból a pénzből szereztettek, amit nekem a szerencsés vagyoni helyzetben levő atyám a férjhezmenetelemkor juttatott.” Bár az özvegy célja e levéllel, hogy a hatóságok által elkobzott holmijait visszaszerezze, mégis valószínűleg igaz, hogy Szendrey Ignác - aki ugyan minden erővel igyekezett meghiúsítani e házasságot - nem engedte el tekintélyes hozomány nélkül leányát. Petőfiék vendéglőből hozatták az ételt, részben talán takarékosságból, de bizonyára azért is, mert a költő nem akarta felesége idejét a házi dolgokkal teljes mértékben lefoglani. De Petőfiné maga is kézbe vette olykor a főzőkanalat, például, hogy férje kedvenc ételét, a paprikás csirkét tálalhassa fel az asztalra. (Lásd Egressy Gábor levele unokahúgá- hoz• Pest, 1848. júl. 19.) „Érdekes volt, hogy mikor ma délben Petőfivel a Dunaparton találkoztam, nevetve mesélte, hogy neje, a Juliska, reggel szintén Budára ment a pesti piac drágasága miatt. Petőfinének útközben a hajóhídon az egyik csirkéje kiszabadult és a Dunába ugrott.” (Tompa Mihály Hunger jószágigazgatóhoz- Pest, 1848. júl. 7.) Petőfi elvárásai, vágyai otthona úrnőjével szemben bizonyára elütöttek a kor átlagától. A lakás bútorzatában figyelemre méltó, hogy mindkettejüknek külön íróasztala van, saját írókészlettel. Petőfi büszke rá, hogy felesége olvasott asszony, sőt ír, ha egyelőre csak naplót is. Nem beszélte le a pub34
