Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről
Ratzky Rita PETŐFI ÖLTÖZKÖDÉSÉRŐL, ÍZLÉSÉRŐL Petőfi ruházatára, külsejére feltűnően sok adatot ta- lálunk a visszaemlékezésekben, kortársi levelezésben. (Hatvány Lajos, 1967.; Petőfi-adattár II., 1987.) Honnan ered ez a különös érdeklődés a költő személyes holmijai, tárgyai, szűkebb környezete iránt? A legtöbb visszaemlékezés harminc-negyven évvel Petőfi halála után született, amikor halhatatlanságához kétség nem férhetett többé. Az emlékezőket megrészegítette az a tény, hogy egykor fizikai közelségbe kerülhettek a költővel - fakuló, esetleg szegényes emlékeiket megpróbálták kiszínezni, gazdagítani, hiszen az emlékezők többsége: volt iskolatárs, katonatárs, egykor szépreményű tollforgató életének csak egy rövid időszakában került kapcsolatba Petőfivel. Ezt figyelembe kell venni, ha a kor- társak emlékezéseit forrásként kívánjuk használni. A hajdan volt ismerősök emlékezetében szinte mindig megragadt valami apró részlet, s ebben az apróságokra kiterjedő figyelemben tetten érhető az elmondottak hitelesítésére irányuló szándék. Ugyanakkor bizonyos, hogy Petőfi az átlagostól eltérően, feltűnően öltözködött, és külseje ezért is ragadt meg a kortársak emlékezetében. Szokatlan, furcsa megjelenéséről beszél Vachott Sándorné, Jókai Mór stb. (Vachottné, 1887. 341.; Jókai, 1898. 172— 173.) Kemény Zsigmond, aki ez idő tájt többször találkozik társaságban Petőfivel, „csinos öltözetű”- nek írja le 1846. aug. 14-i naplóbejegyzésében. (Kemény Zsigmond, in: Petőfi-adattár II. 1987, 92.) De miért érdekli a kutatót az alkotó hétköznapi életszférája? A művész mindennapi személyisége nem azonos az alkotásban megnyilvánulóval, de olyan sok az egybejátszás, hogy az előbbi alapos ismerete közelebb visz az utóbbihoz; a költő személyiségének rekonstruálása segít a művek értelmezésében. Ahogyan egy lehetőségig elmélyített életrajz az életmű mind pontosabb feltárását szolgálhatja, a személyiségkutatás éppen úgy válhat a művek komplex elemzésének segédeszközévé. Nem viselettörténeti tanulmányt tart kezében az olvasó, célom, hogy bemutassam, élete különböző szakaszaiban miképpen használta Petőfi önkiié„Mikor ez a Sándor elénk jön, mindig van rajta valami, hogy az ember vele álmodik." (Pálffy Albert szavai Jókai Mór Életemből című művéből) jezésre, valamilyen eszmény közvetítésére vagy éppen elutasítására, tudatosan vagy éppen öntudatlanul külső megjelenését. Gyermekkori ruházata nyilvánvalóan még a szülők ízlését és változó anyagi helyzetét mutatja. A sár- szentlőrinci (1831-1833), de még az aszódi tanuló évek is (1835-1838) anyagiak tekintetében biztonságosan telnek. Az előbbi időszakra emlékezik visz- sza a gyermekkoruktól mindvégig hű barát, Sass István: „Hogy szeretett szülőinek gondozását s legfőképp imádott anyjának mindenre kiterjedő jóságos figyelmét már ekkor ide magával hozá, mutatta ruházatának rendessége s választékossága a hétköznap, ünnep s évszakhoz alkalmazva. Mintha ma is látnám kék szátengló, testhez álló öltönyét, mely vasárnaponként irigylésre méltón simult karcsú derekára s oly szépen kiemelé a Valinak s csipőnek arányosan terjedő méreteit, hogy emlékezetemben még tarka, lapos gombjai is kitö- rülhetetlenné váltak. Ezen díszben sétált föl, fényesre csiszolt lábbeliben, a tisztára sepert házsor előtt, ünnepnapokon az iskolába, hol összegyülekezve sorjában mentünk tanárunk kisérete mellett isten házába.”. (Sass István, 1883, 882.) A Petrovics család 1838-1839 fordulójára tönkrement, apja vagyonának elárverezését kérik (Fekete Sándor, 1973. 114.), ettől kezdve a katonáskodó ifjú ember és az otthontalan vándorszínész ruházatát előbb a regula, majd a szegénység alakítja. Ez utóbbi már a Selmecbányái diák külsején is nyomot hagyott. Milyennek látja Sass 1839 őszén a katona Petrovicsot? „A szobába léptemkor ugyanis szerényen meghúzódva festetlen diákládán üldögélve találtam egy fakó arcú, mohodzó bajuszú, vézna kinézésű, egészen igénytelen külsejű katonát, ölében lógatva fehér vállszijáról lecsüngő szuronyát. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára huzá fegyverét s érdes tenyerének szorítása testalkotásától elütőleg, edzett kezek erejét érezteté velem. Sárga pitykés, zöld hajtókás monturja, nadrágja, csónakszerű bakkancsa úgy lötyögött rajta, mintha nem is rászabták volna, egyedül nyakszorí25
