Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)
Kalla Zsuzsa: A Petőfi-relikviák története
kultuszhely, funkciója, működése a temploméhoz hasonló: a szent, a megőrzendő, átörökítendő helye, a nyilvános és zárt rész elkülönül. Ide érkezik a látogató, a „zarándok”, s itt a tárgyak révén közvetlen kapcsolatba kerül a költővel. Az emlékház feladata, hogy egy eszmét tárgyi- asíthatóvá, kézzelfoghatóvá tegyen, „kiállítsa” és egyben cselekvési lehetőséget — pl. koszorúzást — kínáljon vele kapcsolatban. „A nagy szellemek ilyen emlékhelyeit nem csak szokásból, unaloműzésből keresi fel az utas, hanem inkább abból az ösztönszerű vágyódásból, hogy, a kinek remek alkotásait lelki gyönyörűséggel annyiszor megcsodálta volt, szemtől-szembe látva most annak születése, fejlődése, küzdelmei és végső tusája színhelyit: - varázsolja jelenné a multat s így mintegy fürössze meg lelkét a földi halhatatlanság (...] magasztos rejtelmének misztériumában.” (Farnos Dezső, 1909. 287.) Az emlékhelyek felkeresésének rítusa ősidők óta a csoportok belső szolidaritásának erősítésére szolgál, a Petőfi-ereklyék ritualizált megtekintése a hivatalossá váló nemzeti érzések megerősítését szolgálják. „Ennek a kultusznak, amelynek egyik látható kápolnája a Petőfi-ház, nem a vak tekintélyimádás, még kevésbé a holt ereklyetisztelet vagy éppenséggel a sekélyes gyűjtőszenvedély adja meg tartalmát. Igazi jelentősége az, hogy beleviszi a közönséget, ébren tarja és terjeszti a vágyát az eleven erkölcsi értékek után, amelyeknek a kultusz maga csak csigahéjjá.” (Kéry Gyula, 1911. B 6.) A nemzeti kegyhely, a Petőfi-Ház iránti igény a relikviák számának növekedésével együtt erősödik, bár az ellenzők is hallatják hangjukat a sajtóban: „Nekünk úgy tetszik, hogy nem Petőfinek, hanem a Petőfi-társaságnak van szüksége ily ke- gyeletes házra, hol kényelmesen elhelyezkedjék a s magyar szépirodalom vezérszerepét kisérelje meg játszani, a melyre nem igen látszik hivatottnak.” (Gyulai Pál, 1901. 156.) 1906-ban Bartók Lajos indítja el a gyűjtést, majd halála után Endrődi Sándor folytatja; hamarosan megveszik a Bajza utcai házat. A jelentős anyagi erőt kívánó vállalkozást végül Herczeg Ferencz ötlete juttatja révbe, a magyar nőket kéri fel a gyűjtésre: „Hiszen a hölgyek úgyszólván az egyedüli közönsége a magyar szépirodalomnak.” (Kéry Gyula, 1911. A 22.) A Társaság jól számít, ez a tevékenység teret ad az adakozásnak, a közhasznú tevékenységnek s persze az önmutogatásnak is. 1907-ben gróf Apponyi Al- bertné, a kultuszminiszter nejének vezetésével főként arisztokrata hölgyekből alakul meg a Petőfiház-bizottság, vidéki testvérbizottságokat hoz létre, gyűjtőíveket küld széjjel, a főváros, tanintézetek, iskolák, a sajtó, pénzintézetek adakoznak a Petőfi- Ház javára. A Petőfi-Ház létesítése és leginkább a gyűjtés módszerei kiváltják a magyar társadalom másik felének tiltakozását. Ady dühödten írja: „A Petőfi-ház javára a magyar társadalom sötétebb és nagyobb fele még mindig nem unta meg a hangver- senyezést. [...] Azok nem kíméltek senkit, s kultuszaikkal egy Kossuth Lajost is megbántottak. [...] Petőfi sohase lesz olyan halott, hogy fekete kriptába zárhassák. Mintha megérezte volna, hogy kik mernek valamikor az ő nevében szólni, legalább tetemét elrejtette, amikor a halállal találkozott.” (Ady Endre, 1961. 199.) A Népszava szellemes, indulatos verset jelentet meg a Petőfi-majálison szervezett gyűjtés kapcsán. Az újságíró plebejus dühe persze túlzás, az ő Petőfi-képe éppúgy kultikus, távol áll a költő személyiségnek a valóságától, mint azoké, akiket ostoroz. A vers a „nyomorgó nép- költő” nevében vádol: A CASINO MAGYARJAIHOZ Ti fekélyek a ... majd mit mondok, Mit mondok felőletek? Hallom, hogy most hazaffy-ésszel Bájos kis tervet szőttetek. Házat vesztek nekem? Nagyon szép. A költő, lám, ma hogy’ halad! Ki országutakon csatangolt: Kap tőletek most négy falat. Kinek hazám volt csak, házam nem: Ezután palotában lakom; Itt lógnak majd „relikviáim” A szép, tapétás falakon. Kevés rongyom maradt, mert nem volt Rajtamvalómnál más alig De hát „felszentelik" most mindezt Az izomhős Pató Palik. És fényes lesz a „megnyitás" majd: Ott lesz minden „magyar nemes" Szavaltok hévvel verseimből, A szónoklás oly kellemes. 21
