Kalla Zsuzsa: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái (Budapest, 2006)

Katalógus

la kézzel szegett, szélein szürke-fehér ún. gyöngyfo­nalból csomózott rojt. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Machek Gusztáv- né Horváth Ilona, Szendrey Júlia lányának ajándé­ka, Kéry Gyula gyűjtése 11. 1911/70/5.; 1916/48/88.; 1926/62/88.; 1948/ 39/35. 12. „Nyilatkozat mely szerint alólirott mint Szend­rey Julia leánya — a Petőfi-társaság kérésére - ezen­nel hitelesen bizonyitom, hogy édes anyám tulajdo­na volt: e fehér-szürke csikós selyem kendő... Kelt Bpesten 1907. okt 20án Machek Gusztávné sz. Horváth Ilona.” (A Petőfi Társaság Petőfi Sándor re­likviáival kapcsolatos iratai) 14. A Petőfi Társaság Petőfi Sándor relikviáival kap­csolatos iratai. PIM Kt. V-an. V. 4559/354/6. 149. » 1. Szendrey Júlia kesztyűje 4. Glasszébőr, pamuttüll vert csipkebetéttel, réz 5. Hossza: 22 cm; a csipke átmérője: 13 cm 6. A csipke szakadozott 7. Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest) 8. R. 62.253. 9. Egy darab balkezes, ötujjas, kézzel varrt kesz­tyű vajszínű glasszébőrből, a szabások mentén és a kézfejen dísztűzéssel. A csuklónál belül V-alakú hasíték, két rézkapoccsal. A csuklóhoz utólag egy a XIX. század végéről való pamuttüll alapú szalag­mintás vert csipkefodrot rögzítettek. 10. A Petőfi Társaság anyaga, Szigligeti Jolán, Szig­ligeti Imre lányának ajándéka, Herczeg Ferenc gyűj­tése 11. 1911/79/54.; 1916/42/40.; 1926/54/40.; 1948/ 39/35. 12. A tárgy párja a Magyar Tudományos Akadé­mia Tudósklubjában található. Lásd a 150. sz. tár­gyat. - „Mintha most is látnám őt, úgy, a mint vele először találkoztam, midőn mind a ketten fiatal asz- szonyok voltunk, finom kis kezei egyikében fekete keretű szemüvegét tartva nagy barna szemei felett, amint helyeslőleg inte fejével, ha a szónok beszéde tetszett, vagy roszallólag rázta azt, ha nem volt meg­elégedve, - miközben arcának minden vonása el­áruld, hogy meg van győződve, miként Petőfi nejé­nek figyelem tárgya minden mozdulata.” (Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlékiratok. II.) 13. „Mélyen belenéztem / Fekete szemedbe,/ S fe­hér kezecskédet / Tartottam kezembe’. / Hogy úgy egymást néztük, / Ily szókat ejtettem: / Ha mi most itt kővé / Válnánk mind a ketten/” Kinn a kertben voltunk... 14. Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlék­iratok. I-II. Bp. 1887-1889. 150 150. » 1. Szendrey Júlia kesztyűje 4. Glasszébőr, réz 5. Hossza: 18 cm; szélessége: 6,5-6 cm 6. Ép 7. Magyar Tudományos Akadémia Tudósklub­ja (Budapest), a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának letétje 8. 568. 9. Egy darab jobbkezes, ötujjas, kézzel varrt kesztyű vajszínű glasszébőrből, a szabás mentén és a kézfejen dísztűzéssel. A csuklónál belül V-alakú hasíték, két rézkapoccsal. A 149. sz. tárgy párja. Nincs hozzá csipke fodor. 12. „Mi külsejét illeti, Petőfiné korántsem volt olyan szép, mint az akkoriban még csak serdülő if­jabb nővére Szendrey Mari, később Gyulai Pálné, - de piros, üde arca kedves vala, s nagy barna sze­mei értelmet, s szellemet fejezve ki, érdekes jelen­ségként tünteték őt fel, kit középmagasságú terme­te, gyönyörű kis kezei és lábai, többi kellemeivel együtt, kétségtelenül a szép asszonyok közé soroz­ták.” (Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlék­iratok. II.) 13. „Jó ideje lement a nap, / Le is szállott már a harmat, / Már a hold is magasan van, / Éjfél is lesz innen-onnan. // Mit csinál mostan Juliskám? / Ősz- szetette kis kézit tán, / S imát mond; ha imád­kozik: / Tudom, értem imádkozik.” Jó ideje lement a nap... 14. Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlék­iratok. I-II. Bp. 1887-1889. 129

Next

/
Thumbnails
Contents