Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Lenyűgözött átélésed egyszerűsége és ereje

Gábor Miklós (Eben) és Balázs Samu (Cabot Efraim) Eugene O’Neill Vágy a szilfák alatt című müvében. Nemzeti Színház, 1946. Kálmán Béla felvétele

Sokáig nem értettem: miért írja a szerző egy frissen bemutatott színmű premierjén, hogy az „első magyar” Zarabellának. Talán bizonyos abban, hogy más színházak is műsorra tűzik majd? A „rejtély” magyarázata: az Isten, császár paraszt ősbemutatója 1932-ben Berlinben volt, így a hazai premier valóban az „első magyar”.

Ennek a szezonnak a legnagyobb sikere a negyvenöt előadást megért Szent Johanna, Gobbi Hildával a címszerepben. Szabó Zoltán író (a Rajk-per miatt később emigrál) így értékel: „Az előadásban legjobb az egyháziak garnitúrája. Balázs Samu érseke a megelevenedett szikár és hűvös értelem.”132

Gobbi Hilda később Balázs Samunak erre az alakítására így emlékezik: „Százszor és százszor égtünk együtt a színpadon. Mindig lenyűgözött átélésed egyszerűsége és ereje. A gőgnek elkeli buknia - mondtad, mint reimsi érsek, s én alig tudtam megtartani hitemet, mint Johanna.”133

A Nemzeti Színház házi színpadán szerény ünnepséget rendeznek 1945 karácsonyán. Az általános szegénység ellenére mindenki kap valamit, mert jó előre kisorsolják egymás nevét. Az ajándékok: használt könyvek, a romokból megmentett baracklekvár, régi gyermekjáték és az igazi szenzáció: egy élő tyúk. Balázs Samunak a sorsoláskor Somlay Artúr jut, aki másnap ezt írja a faliújságra: „Hogy színészek között emberi közösségről, közösségi életről beszélni lehet, az életemben most történik először.”134

84