Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Szabadon mozoghat, egyéb munkára nem használandó fel

A Szabad Újpest 1945. február 3-án megjelent száma arról tudósít: a teátrum József Attila nevét veszi föl, „hogy a város peremén élőkre emlékeztessen”. Gogol komédiája hozza az első szabad levegővételt, sőt mosolyt; színésznek, nézőnek egyaránt. A helyi plébános függönyöket és bútorokat kölcsönöz, a közönség saját székkel, hokedlival érkezik.

A kiéhezett városban ez a korgó gyomrú színészcsapat komoly fölkészülést igénylő művészi vállalkozással indul neki a még születőben lévő békének. Balázs Samu a polgármestert alakítja, míg feleségét Kornis Kató, Kornis Mihály drámaíró édesanyja.

Staud Géza korabeli méltatása szerint Újpesten öt alkalommal kerül színre a háború utáni első budapesti színházi előadás, melyet azután az Izabella téren játszanak tovább.127

Ugyanebben a lapszámban a Tartuffe 1945. március 8-án megrendezett nemzeti kamaraszínházbeli felújításáról szólva Erdődy János már az új álszentekről, képmutatókról ír: „Itt állnak és ágálnak szemünk előtt a politika és a társadalmi élet hirtelenjében színt változtatott Tartuffe-jei”.

A két kritika mellett közölt újságcikk egyébként arról tudósít, hogy amerikai nehézbombázók éppen a még a német uralom alatt lévő Hegyeshalom pályaudvarát támadják.

Balázs Samu tehát aktív részese az ostrom előtti utolsó és a háború utáni (sőt háború alatti) első budapesti színházi előadásoknak. Rákoscsabára menekült húgának az újpesti József Attila Színház fejléces papírján írott sorai élményszerűen tárják elénk az újrakezdés nehézségeit. A tömör levél egyúttal azt is alátámasztja, hogy minden nyomorúság és éhezés ellenére, mennyire magától értetődő a színházcsináló akarat:

75