Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Merjünk magyarok lenni!

Csortos Gyulával és Bilicsi Tivadarral a Ne bízz a nőben! című vígjáték előadásán. Andrássy Színház, 1944. Széchy István felvétele

Szél sodorta falevél... című memoárjában ezt írja: „Balázs Samunál, a Nemzeti Színház művészénél rejtőzöm, akinek francia órákat adok”.124

Godefroy szenátor 1976-ban Pestre látogat; a francia követségről azonnal felhívja édesapámat, aki azonban nem kíván vele találkozni. „De miért nem?” - firtatom csodálkozva. „Mert annak idején vagány forradalmár fickó volt, most biztos egy pocakos politikus.” Végül én kísérem el a szenátort a Paulay Ede utcába, az egykori Andrássy Színházba. (Ma: Új Színház.) Meghatottan lép be a kelléktárba, ahol 1944-ben bujkált. Memoár-kötetébe ezt a dedikációt írja: „Balázs Adámnak, édesapjára emlékezve, akinek a háború alatt volt bátorsága ahhoz, hogy meggyőződését vállalja. Igaz barátsággal, Pierre Godefroy, Budapest, 1976.”125

* * *

Balázs Samu, a Katona József utcai bérelt lakásában, illetve annak pincéjében - Pierre Godefroy távozása után - egy zsidó hölgyet oltalmaz, aki később Los Angelesben él. Egyik levelében ezt írja: „Samukám, soha nem felejtem el, amikor az ostrom alatt fürödni jártam hozzád, a néni lakásába, ahol laktál. Ugyanabban a vízben többen is megfürödtünk, egymás után... Emlékszel, amikor 1944 telén, a fürdőkádban, hideg vízben kimostam egyetlen télikabátodat?”

72