Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Hamlet segédszínész lesz

Ibsen Peer Gynt című drámai költeményének színrevitele Németh Antal egyik legkiérleltebb munkája. Benedek Marcell szerint rendező és színész közös dicsősége; Jávor és Gobbi addigi pályájának csúcspontja.90

A hamarosan klasszikussá érő drámaíró, Németh László kritikája rámutat: „A többiek közül Major Tamás és Balázs Samu maradt meg leginkább emlékezetünkben.”91 Ám hiába a szép hírlapi megemlékezések, az epizódszerepek nem elégítik ki. Ráadásul napi anyagi gondok gyötrik. Nagyváradi tanítónő húgának 1941. január 24-én írt levele őszinte magánéleti önvallomás, egyúttal figyelemre méltó színház- történeti dokumentum:

Ilonám, már régen az a helyzet, hogy nekem rosszabbul megy a sorom, mint ti gondoljátok. Még most sem tudtam kiheverni azt a tényt, hogy ide engem nem hívtak, hanem magamtól jöttem, sem pedig azt, hogy nyolc évig távol voltam. Az előrehaladást és fizetést szép hazánkban nem a munka, a tehetség és jó szándékok döntik el, hanem más körülmények. A szűk megélhetésem sincs egészen biztosítva, sőt adósságom van, és a magamon lévők sürgős pótlást kívánnak - reménytelenül. Ennek a helyzetnek a sivárságát csak az enyhíti némileg, hogy a jövőre nézve több mint sablonos kilátásaim, reményeim vannak.

Például a kultuszminiszter előtt van egy memorandumom, melyben a kolozsvári nyolc év valamilyen beszámítását kérem. Vagy p[é]ldául olyan szerepeket játszom, amilyeneket azok a színészek szoktak játszani, akiknek háromszor, négyszer annyi fizetésük van, mint nekem. Igazgatóm pedig szeret, de keze kötve van. Nem hiszem, hogy ez a helyzet a jövő szezon (július 1.) előtt megváltozzék, bár erre ígéretet kaptam. Egyetlen szórakozásom, a cigarettán kívül az, hogy kávéházban uzsonnázom; de vajon jól jönnék-e ki, ha erről lemondanék, hogy árát hazaküldhessem? Hiszen ott emberekkel találkozom, akikre szükségem van, akik nélkül talán még silányabbá válhatna helyzetem. Közben arra gondolhatsz, hogy könnyelmű bátyád, bár tehetné, alig küld haza valamit. Gondolhatod, mert míg Erdélyben voltam, nem ébredtem ezen felelősségnek és kötelességnek tudatára.

Akkor ott, valóban többszörösét küldhettem volna Anyámnak, mint amennyit küldtem. Ez bűn volt, melyen a földi igazságszolgáltatás nem ítélkezik. Mikor aztán átjöttem, harmincéves koromban, fokozatosan fölébredt bennem a lelkifurdalás - későn. Most harmincöt leszek, és Blanka húgunk betegségét tehetetlen fájdalommal szemléltem... De, mondom, nem szabad elkeseredni, kilátásaim igazán rendesek. Szervusz, csókollak szeretettel: Samu92

55