Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Hamlet segédszínész lesz

délyi színészkedés után a Nemzeti Színházban mint segédszínész kezdte elölről pályáját.” 2

Édesapám minderre így emlékezik: „Nem hívott senki, nem várt itt senki. Gondolnom sem lehetett rá, hogy azokban a nehéz években, Hóman kultuszminisztersége idején, új státus nyíljék meg a Nemzeti Színházban. Csak egyre gondoltam: ha az ember tehetséges, ki kell, hogy jöjjön... Vagy ha nem? Akkor jobb is, ha belepusztul. Egy kis epizódszerepet mégis kaptam a Nemzetiben, egy lengyel darabban felvonásvégre jöttem be. - Doktor úr, doktor úr! - kiáltott értem a főszereplő. S én bejöttem fehér orvosi köpenyben, fejemen cilinderrel. Az ügyelőt megkértem, adjon rám fehér fényt. Egy mondatom volt csak: konstatáltam a főszereplő halálát. Feltűnést keltett az alig egy perces megjelenésem a színpadon: azt mondták, messze túlléptem az orvos figuráján. Én voltam a halál szimbóluma.”73

A felidézett lengyel darab Zygmunt Krasinsky Pokoli színjáték című, Szabó Lőrinc által fordított drámai költeménye, Kiss Ferenc főszereplésével. A bemutató időpontja: 1936. november 11. Egy Németh Antalról újabban megjelent monográfia szerint ennek a klasszikus lengyel drámának a színrevitele azért is kiemelkedő jelentőségű, mivel a rendezés rokon vonásokat mutat a következő évben bemutatott madáchi Tragédiával™

Az Új Magyarság hangsúlyozza, hogy a kormányzói pár tetszéssel fogadta a premiert, majd „a sokaságból” három alakítást emel ki: Balázs Samuét, Major Tamásét és Várkonyi Zoltánét. 5

Major és Várkonyi szintén apró színészi feladatokkal kezdték a Nemzetiben, ám évekkel korábban, vidéki tapasztalatok nélkül. Ugyanakkor az övénél jobb „hátszéllel”, hiszen Várkonyinak elismert újságíró (Várkonyi Titusz) az édesapja, Majornak pedig Horthy Miklós kormányzóval közismerten jó kapcsolatot ápoló színésznő az édesanyja. Ez utóbbi tényt a korabeli szemtanú, Magyar Bálint, már Major életében, kiemeli: „Major Tamás munkássága ellentmondásosan kezdődik. [...] a társulat, de a kritika és a közvélemény is sokáig a Nemzeti Színházat terhelő protekciósok egyikének tartja. [...] Majomé Papp Mariska igen sűrűn, sokszor naponta (esetleg naponta többször) jelentkezik ekkoriban kusza kis levélkéivel Németh Antalnál. Ezek többnyire valami apró-cseprő kéréssel kezdődnek [...], majd sorra veszik Major Tamás aktuális szereplehetőségeit, végül „magas” helyre történő célzásokkal fejeződnek be.” 6

Mivel Németh Antal 1935-ös igazgatói kinevezésekor, illetve az azt követő szezonban leszerződteti vagy ösztöndíjjal látja el a Színművészeti Akadémia legígéretesebb végzőseit - Gobbi Hilda, Lukács Margit, Szeleczky Zita, Szörényi Éva, Pataky Jenő, Szendrő József, Újlaki László -, évekig nem lesz szabad státusza. A felsoroltak egyébként - a külföldre távozó Szeleczky kivételével - 1945 után is valamennyien a társulat tagjai maradnak.

49