Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Nyolc év frontszolgálat
de a keresetemből nem futotta efféle luxuskiadásra. Gondolom, Balázs Samu sem dúskált a pénzben, s nem volt szívügye az én hajam hullámosítása, de rezzenéstelenül, a maga előkelő módján leszámolta elém a veszteséget.”47 Bácher Iván családregényében hasonló emlékképek bukkannak elő: „Az esti program általában színházlátogatással vette kezdetét, lehetett válogatni magyar és román opera, magyar és román színházak tucatja között, de volt jiddis nyelvű társulat is, persze az esetek kilencven százalékában Janovics Jenő legendás Magyar Színházában kellett megnézni az isteni Poór Lilit, az ellenállhatatlan Tompa Pufit vagy az elsőrangú szín- és preferánszjátékos Balázs Samut. A rendes hétköznap este folytatódott a New Yorkban székelő Újságíró Klubban [...], majd haladt tovább a program különféle bárokban, lakásokban és kártyaszobákban hajnalig. A kincses város talán utolsó aranykorát élte ekkor.”48 Balázs Samu nemcsak szeretett, de tudott is kártyázni. Egy kolozsvári barátja említette nekem, hogy néha fölült a vonatra, elutazott Szinajára, az ó-romániai királyi üdülővárosba, és egy koffer pénzzel jött vissza. Persze olykor veszített is, amint erről egy újságcikk ironikusan tudósít: „Szentgyörgyi Mária és Kaszab Anna szinajai kirándulásukról mesélik, hogy Balázs Samu kalauzolta őket, igen nagy szakértelemmel. Elvitte a két művésznőt a szinajai kaszinóba is, amely pazar eleganciával van berendezve, s ahol a kártyaasztalon nagy pénzek cserélnek gazdát. Ezekért a kirándulásokért Balázs Samu azonban nem kapott köszönetét, mert kártyázni nehéz dolog, nyerni pedig még nehezebb...”49 Édesapámmal szinte egy időben kezdi pályafutását Kolozsváron Kovács György, az erdélyi színjátszás későbbi meghatározó személyisége. O így idézi fel a közös hétköznapokat: „hajdan a Tháliánál napi húsz lej előlegért, ahogyan akkor mondták: „ákontóért”, hetente sokszor két bemutatóval, saját ruhában, saját cipőben és saját színpadi festékben ágáltunk a nagyérdemű közönség előtt. Mennyire futotta ebből az előlegből? Az író- és színészpártoló Nagy Jóska vendéglőjében tizenkét lej volt egy kétfogásos ebéd. A többletet beosztottuk öltözködésre, borra, cigarettára és nőre.”50 Az említett napilapok mellett olyan tiszavirág-életű hetilapok is megjelennek, amelyek az olvasók bulvárigényeit igyekeznek kielégíteni. (Ezek többsége ma már kizárólag a kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtárban hozzáférhető.) Például a Színház és Film 1930. februárlő-án Intim titkok a színpad világából címmel, pikáns témával áll elő: „Balázs Samu a pajtásházasság híve. Minden csinos nővel hajlandó pajtásházasságot kötni egy hétre. Azt mondják, itt egészen tehetséges. De hát erről a nők jobban tudnának beszélni. Aki meg akarja próbálni, jelentkezzék nála. Azt mondják, nagyszerű külön bejáratú díványa van.” Az Ellenzék anekdotája 1934. szeptember 14-én ismét Balázs Samu kártyaszenvedélyét veszi célba: „Selmeczy Mihállyal és Balázs Samuval történt Brassó34
