Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

A színjátszás a szünet művészete

akadémiai vizsgaelőadásainak zömét. Beszédgyakorlatot oktatott. Több olyan sikere volt, amely később Balázs Samu pályáján is meghatározó lett, így például Polonius a Hamletien vagy Malvolio a Vízkeresztben. Több mint félezer színész került ki kezei alól, Csortos Gyulától Bajor Gizin át Gobbi Hildáig. A Színművészeti Akadémia értesítője szerint 1927 januárjában a Nemzeti Szín­házban, a nyílt színen, megünnepelték Gál Gyula nemzeti színházi tagságának 25. évfordulóját. Tanítványai nevében Balázs Samu „I. akadémiai osztályú növendék” köszöntötte. Akkoriban három éves volt a képzés: az előkészítő tanév után az első és a máso­dik akadémiai osztály következett. A húszéves diák már akkoriban is eredetiségre törekedett: „Nem akartam savanyú szószos, hivatalos köszöntőt mondani”. Ünne­pi beszéde egyáltalában nem nevezhető szokványosnak: „Mert szeret bennünket a Tanár Úr akkor, amikor fejünk megsimításával további munkára ösztönöz, de szeret akkor is, talán még jobban, tudjuk, amikor lelövéssel fenyegeti közülünk azt, aki rosszul hangsúlyoz. [...] ígérjük, hogy becsületes munkásai leszünk a magyar színpadnak!”11 Úgy tűnik, Balázs Samu nem akarta, hogy „lelőjék”, mert az egyik legszebben hangsúlyozó magyar színész válik belőle. Húsz évvel később már ő maga tanítja a beszédmesterséget a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Gál Gyula tanár úr néhány hónappal elválásuk után, 1929 januárjában a követ­kező levelezőlapot küldi Balázs Samunak Kolozsvárra, ahová tanítványa leszerző­dött: Kedves Samu! Köszönöm szíves megemlékezésedet az újév alkalmából, s jól esett halla­nom, hogy milyen szép sikereid vannak. Most már csak az a fontos, hogy el ne bízd magadat, hanem továbbra is a legnagyobb szorgalommal, és az igazán tehetségesek szerénységével folytasd a komoly tanulást, mert a legna­gyobb talentum is kiapad, ha nem táplálják az ismeretek bőségével. Szeretettel ölel: Gál Gyula12 Gál mellett Hettyey Aranka tart még drámai gyakorlatokat. O is a Nemze­ti Színház örökös tagja. Azokban az években Gonerilt játssza a Lear királyban. A diákként szegénységben élő édesapám büszkén említette, hogy Hettyey Aranka egyszer pénzt kölcsönzött neki. Néhány év múlva a kolozsvári Magyar Színház­nál, ahol dramaturgként is dolgozott, véleményeznie kellett az Egy züllött erdélyi fiatalember története című színdarabot. A mű elutasításának indoklását így zárta: „1926-ban, amikor a darab történik, én is ismertem a Magyarországon tanuló 19

Next

/
Thumbnails
Contents