Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Csak az ő jelenetére emlékszem, pedig én voltam a főszereplő

Töröcsik Mari (Blanche) és Balázs Samu (Sartorius) George Bemard Shaw A szerelem ára című darabjában.

Katona József Színház, 1966

bornok volt. Az Utószezon a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon nagyobb sikert arat, mint idehaza. Az 1960-as években járunk, Kerekes patikust (Páger Antal) beidézik a rendőrségre. A nyugdíjas gyógyszerész meg van győződve arról, hogy napvilágra került 1944 végén elkövetett bűne, amikor „feladott” egy zsidó családot. Barátai hiába bizonygatják, hogy csak meg akarták tréfálni, lelkiismeretét már nem lehet elhallgattatni.

A pártállamban a holokauszt ekkor még tabutéma. Aczél György állítólag nehezményezi, hogy a filmben nincs igazi kommunista, sőt az egyik deportálásokért felelős szereplő - miután letöltötte börtönbüntetését - benzinkutasként dolgozik, a házmesterné pedig „elvtársnak” szólítja. Az Utószezont, a filmtörténet ma már a korszak egyik legjobb hazai alkotásának tartja, elsősorban groteszk stílusvilága és formai újításai miatt. A rendező és Illés György operatőr ugyanis újszerűén alkalmazza a cseh vagy francia újhullámból ismert kimerevítéseket, gyorsításokat, és sűrűn váltogatja az idősíkokat is. Hol a jelenben vagyunk, hol 1944-ben.

A filmkritikus kiemeli: „A színészek ragyogó alakításokban egymást múlják felül: Szendrő József, Rajz János és Balázs Samu sziporkáznak a főszerepben feledhetetlen Páger Antal mellett.”245

160