Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Boldognak mondhatják magukat, akik emlékeznek még e hang zengésére A rádió varázsa
gászhallgató voltam, s aztán mégiscsak beiratkoztam a színiakadémiára. Néhány évig Kolozsváron kaptam szerződést, innen 1937-ben a Nemzeti Színház meghívott tagjai sorába. Itt a mikrofon előtt szeretném elmondani, hogy mennyire szeretem az ifjúságot és a gyerekeket. Állandó kapcsolatban voltam és vagyok velük. A felszabadulás előtt Major Tamással és Gobbi Hildával állandó szereplője voltam a kevés baloldali ifjúsági előadásnak. [Itt utólag, kézzel írták be a „kevés” szót, nehogy egy úttörő hallgató azt gondolja, hogy „sok” volt - B. A.] Ma pedig színjátszást tanítok a Színművészeti Főiskolán. Mielőtt elmondanék néhányat legkedvesebb verseim közül, egy mulatságos gyermekkori emlékemet szeretném feleleveníteni. Nagyváradon történt, Petőfi ünnepségen. [Érdekes, hogy Kolozsvár és Nagyvárad említését átengedte a cenzúra. - B. Á.] Petőfi életéből adtunk elő egy darabot. Én játszottam a nagy költőt, aki a darab szerint, mielőtt elrohan a csatatérre, búcsúzóul elszavalja az Egy gondolat bánt en- gemet című versét. Rettenetes hévvel, hatalmas lendülettel szavaltam. Olyannyira, hogy szinte már nem is tudtam, mit mondok, csak a nevetés térített magamhoz, mert ahelyett, hogy 5 holttestemen át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra - így mondtam: s holttestemen át száguldó paripákfújják a trombitát. Versmondásomat most is Petőfivel kezdem. Az Egy gondolat bánt engemet helyett azonban a Négyökrös szekeret mondom el, mert nem szeretném, ha esetleg most is, a ti fületek hallatára, ismét belesülnék, mint valamikor harminc évvel ezelőtt... Petőfi verse után mi mást is mondhatnék, mint egy-két részletet Arany János Toldijából, melyet, mint gyermek ismertem meg, de végigkísért egész eddigi életemen. A Toldi a magyar nyelv legszebb, legköltőibb, legzengőbb megnyilvánulása... Búcsúzóul elmondom nektek József Attila Altató] át. Ezt a verset azért szeretem annyira, mert ráillik a kisfiámra, mintha neki írta volna József Attila. Még az is benne van: Aludj el szépen kis Balázs... ”231 * * * A Magyar Rádió Hangarchívuma mintegy kétszáz szereplését tartja nyilván. A két tucat nemzeti színházi közvetítés mellett olyan hangjátékok főszereplője, mint a Elolt lelkek (Gogol, 1951), a Don Quijote (Cervantes, 1952), a Sellö (Giraudoux, 1967) vagya Talpsimogató (Déry Tibor, 1973). Szabó Magda 1972-ben még nem az a klasszikus, a nagyvilágban is elismert író, mint napjainkban. Az a szép fényes nap című hangjátékában Balázs Samu Adalbert püspököt alakítja. (Géza fejedelem: Sinkovits Imre, Vajk: Lukács Sándor.) Jól 152
