Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Balázs Samu megörült
lyoznom kell, hogy nem volt ittas, színjózan állapotban volt! - Feszengve hallgattam a régen elkésett vallomást, és valami olyat mondtam, kedves, hogy elmondta, és én is nagyon sajnálom őt. - Úgy éreztem, magának ezt megkell tudnia! - állt fel Samu, és szertartásosan meghajtva magát elsétált a stúdiók felé.”205 * * * A forradalmi események és annak következményei miatt 1956. október 23-a után a Nemzeti Színházban, egészen a következő év tavaszáig, nincs előadás. A színház története során valószínűleg soha nem volt még ilyen hosszú kényszerszünet. A pszichológus Vekerdy Tamás 1956 című írásából idézek: „A jugoszláv követség felé megyünk. Ki a Dózsa György útra. A Benczúr utca sarkán Balázs Samu áll kint az erkélyen és boldogan integet nekünk. Óriási ováció.”206 Városligetre nyíló ablakainkat később szétlövi egy szovjet tank. Állítólag a szomszédos szakszervezeti székházból valaki rájuk lőtt. Hatalmas csörömpölés. Veronkával, háztartási alkalmazottunkkal éppen a konyhában ülünk, csak ezért maradunk életben. A ház utcára néző lakásaiból mindenki leköltözik a pincébe, a háborús években kialakított óvóhelyre. Négy és fél éves vagyok. Ma is emlékszem a pincében kapott meggykompót ízére. Édesapám nem adja föl kényelmét: a ház lakói közül egyedüliként a lakásban marad. Inkább farkasszemet néz az orosz harckocsik csövével. A későbbi, szinte kötelező május elsejei városligeti felvonulásokon nem csak, hogy nem vesz részt, de még a redőnyöket is lehúzza. (A forradalom napjaiban az erkélyről integetett.) Hiába apolitikus személyiség, mivel ugyanakkor introvertált, befelé forduló alkat: a forradalom, majd annak leverése miatti folyamatos izgalmak megbetegí- tik. Ismételten veseköve lesz, gyomorfekéllyel is küszködik, sőt 1956 végén, három hétig idegösszeomlással kezelik a Balassa utcai Elme- és Ideg Klinikán. Részlet a kórisméből: „Psyhésen: időbeli orientációja hiányos, éjszakai órákban kifejezett desorientatio. Hangulata enyhén nyomott, néha a szorongás hatása alatt áll. Dg: exogén reactiós típusú psychosis.” * * * Szendrő József (ekkoriban a Vígszínház főrendezője) szép versben örökíti meg érzéseit. Talán nem túlzás, ha mindebbe beleérzem a forradalom eltiprása miatti fájdalmat is. Kevesen tudják, hogy a népszerű színész-színigazgatónak korábban önálló verseskötete is megjelent. Az alábbi költeményt - gyógyulása után - édesapámnak ajándékozta: 132
