Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Máig kottázhatják a színésztanoncok és színháztörténészek
A munkadíj tekintetében végleges megállapodás nem jött létre, miután a szerep az Ön megítélése szerint vezető főszerepnek tekintendő, a mi megítélésünk szerint azonban nem; következésképpen Önt saját álláspontja szerint [...] 9000 forint átalányösszeg és 250 forint napi jelenléti díj, a mi álláspontunk szerint viszont 8 000 forint átalányösszeg és 200 forint napi jelenléti díj illeti meg. Megállapodtunk abban, hogy ebben a vitás kérdésben vállalatunk igazgatója, Bányász Imre elvtárs fog dönteni, a film kb. kétharmad részének le- forgatása után; az ő döntését Ön magára nézve, mi a vállalatra nézve kötelezőnek fogadjuk el. [...] Budapest, 1954. június 28. Lénárt István gyártásvezető A színészek és a magyar film korabeli anyagi megbecsülését jelzi, hogy egy orvos átlagfizetése akkoriban nem éri el a havi 2000 forintot, és még a vállalati igazgatók sem keresnek többet 2600 forintnál. (Kuriózumképpen említem: 2017-ben a Széchenyi gyógyfürdőben elbeszélgettem a kilencvenhét esztendős Lénárt Istvánnal, a filmgyár egykori gyártásvezetőjével. Nem az általa hatvanhárom esztendeje szignált levélről, hanem a hosszú élet titkairól...) Az Én és a nagyapám forgatásával egy időben, 1954 nyarán Makk Károly éppen helyszíneket keres Liliomfi című filmjéhez - egyelőre a Felvidéken. Az édesapámhoz írott levélben „döntőbíróként” említett Bányász elvtárs is jelen van: „Bányász Imrével, a Magyar Állami Filmgyártó Vállalat igazgatójával ülünk Prágában az elegáns asztalnál, és vacsorát próbáltunk rendelni. [...] ő már délben elhatározta, hogy a különböző pártiskolákon elsajátított oroszságával megrendeli a saját vacsoráját, rántott halat szeretett volna enni. [...] Miért akartak volna Prágában a pincérek orosz nyelven rejtvényt fejteni egy oroszul rosszul beszélő félszemű magyar emberrel? Imrének ugyanis a bal szeme üvegből volt. [...] amikor a pincér megjött és Imre elkezdte mondókáját, párhuzamosan rajzolta is a papírszalvétára, amit kért. [...] megszületett a papírszalvétán egy tányéron fekvő, vízbe visszavetésért könyörgő, apró kis hal nem éppen picassói rajza. Az illusztrált előadást közös megelégedés követte, és egy félpo- hárnyi sör megivásának ideje is elég volt ahhoz, hogy a pincér megjelenjen, a kezében lévő tányéron egy darab szardíniát és egy fél hagymát egyensúlyozva. Úgy éreztem, hogy ami a leendő filmem, a Liliomfi látványvilágát illeti, szegényebbek lettünk a Vág völgye csodálatos kisvárosi főtereinek lehetőségeivel.”194 Bányász elvtárs Csehszlovákiából hazatérve, hamarosan Balázs Samuval kapcsolatban is dönt: 124
