Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)

Egy Széchenyi nem nyúl a kilincshez!

Bessenyei Ferenc (Széchenyi István) és Balázs Samu (Lonovics érsek) Németh László Széchenyi című művében. Katona József Színház, 1966- nem tehetségtelen!, nagy tehetségű, de tapasztalatlan - emberre építeni egy előadást vagy egy filmet 179

Ha már Kálmán György nevét említem: gyermekkoromban, Siófokon gyakorta együtt lábteniszeztünk, egyszer a Trabantjával a szabadtéri moziba is elvitt. O egészen kivételesen rajongott édesapám iránt: „Eszményképem Balázs Samu volt, és ha jól visszagondolok, nem volt olyan szerepkör, amit ne játszott volna.”180 Balázs Samu figyelme, egy-egy megjegyzése sokat jelentett fiatalabb pályatársainak, ezt bizonyítja néhány szemléletes visszaemlékezés:

Raksányi Gellert: „Jól emlékszem, hogy egyszer megállt a „jobb egynél”, és végignézte egy jelenetemet - valamelyik Shakespeare-gyilkost játszottam -, majd megjegyezte: Igen, kérem, a szeméből lehet látni, hogy mi történik a következő képben. Ez igaz színház, ezt folytassa! Egy idősebb kolléga bátorítása szárnyakat tudott adni az embernek, mert érezte, hogy a világ egyik legjobb színházában játszhat, amelynek Balázs Samu az oszlopos tagja volt.”181

Sinkó László: „Soha nem felejtem el, hogy amikor O’Casey Bíborporát játszottuk a Nemzetiben, Balázs Samu egyszer rám szólt: „Tudja, hogy maga egy olyan színész, aki mindig látja saját magát?” Észrevett valamit, ráérzett valamire.

113