Balázs Ádám: Egy angol úr Erdélyből. Balázs Samu életútja (Budapest, 2018)
Megérdemelted ezt az elismerést!
Megérdemelted ezt az elismerést KOSSUTH-DÍJ ÉS KÖRNYÉKE Édesanyám testvére, Majláth Jolán egy házban lakott Zöld Sándor belügyminiszterrel. Nagynéném 1951. április 20-án szivárgó vértócsát vett észre a lépcsőházban. A belügyminiszter végzett anyjával, feleségével, két gyermekével, majd öngyilkos lett. Előző nap ugyanis Rákosi Mátyás megbírálta, valószínűleg azért, mert Zöld nem értett egyet a kitelepítések tervével. Állítólag azt mondta: „Nem írok alá újabb zsidótörvényt”. Tudta, hogy mi várna rá. Inkább kiirtotta az egész családját, majd öngyilkos lett.166 Különös paradoxon, hogy az 1950-es évek első felének legsötétebb időszakában, a személyi kultusz diktatórikus éveiben is kiemelkedően színvonalas színházi előadások és jelentős filmalkotások születnek. Ennek mintegy alapfeltétele, hogy egyszerre, egy időben nagyon sok tehetséges színészóriás tevékenykedik. így azután egy-egy várva várt bemutatón a művészek és a nézők - a hatalom háta mögött - összekacsinthatnak egymással. Sok kimondott szó vagy jelenet átvitt értelmet, mögöttes jelentést kap. Ennek egyik megrendítő példája, amikor Tímár József- alig két hónappal Rajk Éászló kivégzése után - 1949 szilveszterén elszavalja a Szózatot. Annál a sornál, hogy „Még jőni kell, mégjőni fog, egy jobb kor”: egyet előre lép. A nézőtéren kitör a tüntető vastaps. Emiatt 1950. január 31-én felfüggesztik állásából: az ország egyik legnagyobb színésze vasesztergályos lesz. Tímár József kirúgása előtt egy héttel az ÁVH még a párthű igazgatóról, Major Tamásról is adatokat gyűjt. Básti Lajost 1950. január 23-án az alábbi, titkosított nyilatkozattételre kényszerítik: Major „egész sor színészt, akit a demokrácia oldalára át kellett volna hozni, rossz színházpolitikájával, valamint egyéni sérelmei miatt mellőzött és azt lehet mondani, reakciósokká tett. Ezek: Balázs [Samu], Rajczy [Lajos], Tímár [József], Makláry [Zoltán] stb.”167 Vagyis pár nappal a „Timár-ügy” előtt többen is gyanúsak a rettegett ÁVH szemében: Balázs, Rajczy, Tímár, Makláry, de figyelemre érdemes még a „stb” is, ami azt jelzi, hogy a „reakciósok” névsora folytatható. Ekkortájt írja Illyés Gyula, majd csak 1956 őszén megjelenő, Egy mondat a zsarnokságról című versében: „templom, parlament, kínpad: / megannyi színpad...” 103
