Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Amikor Mátyás seregei Boroszlóhoz értek, amelyet az Odera folyó öntöz és védelmez, az ellenség rémítően nagy táborát megpillantva nem mertek vele szemben letáborozni. Mivel ugyanis a városokat őrségekkel töltötte fel, hogy az ellenséges sokaság ne foglalja el azokat könnyen, kénytelen volt a sereget megritkítani. A haderőben gyengébb király ravasz eszéhez fordul segítségért, az ellenfelet mindig váratlanul rohanja meg; nem zászlólobogtatással, nem ütközetre kitűzött napon indul meg; nem fúvat riadót a kürtösökkel; hol éjjel, hol nappal csap össze az ellennel, hol derült, hol ronda időben, hirtelen. Sok kárt okoz, keveset szenved. Sokszor elkerüli a csatát; ha nyílt ütközetre csábítják, visszautasítja, vagy nem is hallja; mivel erőben az ellenfél alatt áll, azt egy-két nap alatt nem tudja legyőzni, tehát igyekszik naponta fogyasztgatni. Nincs nap, hogy húszat vagy harmincat el ne fogna belőle; a táborból vagy a közeli kisvárosokból néhanapján kétszáz foglyot is hoznak be a városba, mert a környező helységekbe erős őrségeket helyezett, és megparancsolta, hogy a szanaszét kódorgó lengyelekre csapjanak le. Elrendelte, 93

hogy körös-körül égessék fel a takarmányt, gyűjtsék be mindenhonnan az élelmiszert, és semmiből se hagyjanak készletet. A környéken számos falu és ideiglenes erődítmény leégett; ők mind behúzódtak az erődített helységekbe. Kázmér meg Ulászló bosszankodva látja, hogy erőfeszítéseik meghiúsulnak, nagy igyekezetük hiábavaló. Sűrű üzengetéssel ösztökélik a királyt, hogy a köztük fennálló pert Mars ítéletével döntsék el, adjon alkalmat az ütközetre, amit egy bátor lelkű uralkodó sem utasíthat vissza. Nagyon is látják, hogy küszöbön az élelemhiány, gabonáért, takarmányért messzebbre kell küldeni, azonban a táborból őrizet nélkül senki sem mehet ki biztonságban, a körös-körül portyázó ellenfél naponta szedi a foglyot. Mátyás mindezt nem hallja, azt feleli, hogy ő csak az isteni igazságszolgáltatásban meg a saját katonaságában bízik; mi több, a naponkénti csatározásból szórakoztató látványosságot csinál, a fal tövében ideiglenes színpadot állít fel, melyet az ellenfél is láthat; elrendeli, hogy nők, férfiak szünet nélkül ropják ott a táncot, és gyakran hívja mulatságba a pólyák meg a cseh urakat is. Lakomákat rendez, táncosnőkkel; olykor királyi bőkezűséggel megvendégeli a népet meg a katonaságot; a zenekarban aprópénzt osztogat, a város vezetőinek ajándékokat ad;