Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

dolog az, amiről a mai napon tárgyalunk, bizony, úgy fogjátok találni, hogy ezt a háborút akár a pápa meg a felség akarata ellenére magunktól is vállalnunk kellene. Ha valakinek e súlyos feladattól vonakodnia kellene, bizony, főleg nekem kellene. De a mi országunk olyan vidéken fekszik, nagyuraim, és oly nyomorult időkre érkeztünk, hogy inkább a szükség, mint az akarat kényszerít e had megindítására, ugyanis a töröknél nagyobb veszedelem látszik.

A török engedelmességen és adón kívül mit sem kíván; saját ceremóniáira nem kényszerít sem erőszakkal, sem kínzással, a lelket nem fertőzteti pogány hiedelmekkel; a test és nem a lélek fölött keres uralmat; a cseh eretnekség, mely oly sokrétű és sokféle, hogy folyton ellentmondó nézetek között ingadozik, olyannyira terjedni kezdett, hogy nemcsak Csehországot fertőzte meg, hanem már-már egész Morvaországot és Szilézia tekintélyes darabját is. Ez a dögvész már határainkat támadja, és mint épp most hallottam, a harctéri érintkezés folytán behatolt egyesek elméjébe. A test pusztulása, kárvallása csekély veszteség, atyák, a lelkeké rettenetes. A cseh nem akar mást, mint hogy a saját romlásodba rángasson, belső mocsokkal rútítson; éjjel-nappal szívélyeskedik veled, és mindenféle jó szolgálattal segít, amivel csak képes, és a legkárhozatosabb élvezetekre csábít. Teljességgel felforgatja az igazat, a törvényt, a méltányost; szertartásai szentségtelenek és elfajultak; a helyes istentisztelet bűnök tömegétől torzult; a vallás eltörölve, a templomok, szent szerzetesházak kifosztva; az igaz hitet annyi téveszme mételyezi, hogy az éjszakai miséből gátlástalan paráznaság és vérfertőzés lett. Itt vannak előttünk az adamiták, akiknél Adám módjára mezítelenül járnak együtt férfiak és asszonyok, pirulás nélkül mutogatják szemérmüket. Itt láthatja ki-ki a jakobitákat, a paulinusokat, a taboritákat meg a huszitákat, a különféle eretnek szektákat, és az sem mellékes, hogy mert ezek eltérnek az igazságtól, minket is különböző tévtanok veszélyeztetnek. Tehát határainkat ragály és pusztulás fenyegeti, és ha nem vagyunk olyan őrültek, hogy reményvesztve lemondjunk menekülésünkről, akkor a szükség arra kényszerít, hogy a bukást elkerüljük. Emellett kínálkozhat-e tisztességesebb és dicsteljesebb háború