Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Uj esztendő napján, Krisztus körülmetélésének ünnepén, a magyarok strenát szoktak adni, vagyis újévi ajándékot az új esztendő szerencsés előjeléül. Strena „strenuá”-ból származtatható, ami annyit jelent, Hogy jobbfelől való. Megvan a görögben is, amely „dóron”-nak hívja az olyan ajándékot, amit a tenyérbe adnak; emiatt Vitruvius építész írásaiban a tetradóron oldal négy tenyérnyi széleset jelent. Úgy szokás, hogy az emberek ajándékot kérnek a királytól feléje tartott szerszámaikba, aszerint, kinek mi a mestersége. A síposok sípjukat, a trombitások trombitáikat, 64 a citerások citeráikat, a szakácsok fazekaikat és pecsenyeforgató villáikat, mások egyéb megfelelő mesterségbeli szerszámukat viszik oda. A király a fazékba néhány aranyat tett, s a sípba, trombitába s egyéb holmiba is megfelelő ajándékot dobott; még a királyi pincemester is kitalálta a csengésből, hogy pénz esett feltartott serlegébe. Késő éjjelig igen sok ajándék célhoz ért már (rengetegen vártak ugyanis ajándékot a királytól). Galeotto Marzio is jelen volt, nem ugyan azért, hogy ajándékot kapjon, hanem hogy a király ajándékait tréfás beszéddel fűszerezze, nehogy ekkora bőkezűség jókedv híján legyen. Mindenki ujjongott tele tréfával, örömmel, királyi ajándékkal. Ekkor a király Galeottóhoz fordult: „Te miért nem tárod elénk instrumentumaid öblét, hogy megkaphasd újévi ajándékodat? Lám, ez fazekat, az serleget, sokan dobot, a pincemesterek iccét, az istállófiúk vakarókefét, a szabók tűt és ollót, a vargák dikicset és árat nyújtottak elém, és nem csalatkoztak.” Galeotto azt felelte, hogy nincsenek vele eszközei. Ekkor a király így szólt: „A te eszközöd a könyveid, melyeket kiadtál, s melyek könyvtárunk díszei.” Ezt már megértette Galeotto, és intett fiának, Giovanni Marziónak, hogy könyveit, melyeket A^emberről és A közönségesen ismeretlen dolgokról írt, hozza át a királyi könyvtárból. Mikor előhozták, mindenki előtt nyilvánvaló jelét adva, hogy míg a szakácsoknak, istállófiúknak s más ilyesféléknek nem