Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

Zsigmond: Egyet azonban ne mellőzzünk ama moldvai győzedelmes csatáról: hogy benne királyunk majdnem halálos sebet kapott, mert egy nyíl súlyos sebet ejtett lábán. Azonban látva, hogy a király sebesülésének híre a lehető legrosszabb eredménnyel járt volna: a nyíl tört nyelét saját kezével tépte ki, s vasa három évig maradt még testében, s begyógyítható nem volt semmi módon, mivel hármas hegyiá s a nyél mellett széles volt. Látva tehát, hogy emberi tehetség rajta nem segít, a nagy Isten mindenhatóságához folyamodott a mélyen vallásos érzelmiá fejedelem, s fogadást tett, hogy a Boldogságos Szűz tiszteletére szent egyházat fog Buda védőfalai mellett építeni; s amint ez istenes fogadalmat megtette, az a vas rögtön és magától kiesett. 6;

Lajos: Kétszeres kegyességét meséled a jó fejedelemnek, mivel egyrészt saját javával nem gondolt, a teljes sereg érdekét tekintve, másrészt pedig Isten segítségéhez folyamodott, ki a királyokat kegyelni szokta, mivel szentelt embereknek tartják őket e földön s mintegy az Isten képmását látszanak viselni. A király mindkét esetben magát Aeneast követte példaként, kit a mi Marónk mindig „kegyes”-nek fest, mert ő sem hagyta a combján kapott sebet bekötni, nehogy az ellenségnek okot adjon ezen örvendeni; s utóbb anyja, Venus segítsége által gyógyult meg.

[ L. Carbo- Párbeszéd a fónséges fejedelem s Magyarország dicsó királya, Mátyás dicső tulajdonai- s viselt dolgairól]