Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A^tan harmadnapon egy püspökségéről nevezetes városhoz ér, amelyet Moldvabányá- nak hívnak, és itt az első éjszakai őrség idején a királynak meg kell ütköznie az álnok és ravasz ellenféllel. Mindenki azt mondja, hogy ebben a csatában megmutatkozott a király virtussal párosult szerencséje. Szállása a piac egyik felén volt, és a püspökségre nézett, ahol két utca is összefut, mely a bazilikát közrefogja. A többi püspök, főúr, légiós tiszt a piac körül foglalt szállást, hogy szükség esetén mindig gyorsan szolgálatára álljon.

Vacsora közben elébe vezetnek egy elfogott székelyt; tolmács segítségével megkérdik, ki volna, honnan hova igyekszik, és mi az uticeija, mire azt releli, hogy tolmácsra nincs szüksége, ő magyar, erdélyi, és az eseményekről mit sem tudva Moldvába tart, hogy megszemlélje a birtokát, mely feleségének magvaszakadt jószága; útközben nem messze innen tizenkétezer oláhval találkozott, aki az éjszakai első őrség idején az óvatlan magyarokat megtámadja és lemészárolja; őt nemzetének szeretete ide hajtotta, hogy ne tűrje vétkes hallgatással övéi pusztulását. Eleinte ezt nemigen hiszik el, mert talán szabadulása kedvéért találta ki, és a király megfenyegeti, mire hozzáteszi, hogy tartsák őt őrizet alatt; ha álhírt hozott, nyomban büntessék halállal. A király megparancsolja, hogy az embert őrizzék, Drágfi Bertoldnak pedig, ez időbeli sáfárjának, a bátor és hadra termett lovagnak, hogy vendégeit tartsa jól. O maga vacsora nélkül kel fel az asztaltól, haladéktalanul összehívja az összes főnemest, századost, lovaskapitányt, elbeszéli, milyen veszedelemmel fenyeget az ellenség, elrendeli, hogy titkon mindenki öltsön fegyvert, a városban minden útnál és kapunál strázsát állít, a piac bejáratánál elhelyezi a testőrcsapatokat. Kétszáz veteránt, mégpedig nehézfegyverzetűt, a maga szállása elé rendel, hogy az ott egymásba torkolló két utcán felfogja az ellenség rohamát; a lovascsapatokat az útkereszteződésekhez osztja be. Alighogy ezt elrendezi, az első éjszakai őrség idején megérkezik az ellen; a vesszőfonadékkal kerített favárosra három oldalról nyomban tüzet vet és rátör; mindenütt óriási ricsaj és zűrzavar keletkezik. Az oláhok városszerte gyújtogatva benyomulnak; a szanaszét lobogó tűz a vak éjszakában akkora fényességet kelt, hogy teljes világosságban verekednek. Először a kapunál, aztán az utcákon és a sarkokon folyik rémes öldöklés, aminél pusztítóbb nem lehet. A királyi szálláshoz terv szerint a két utcán két harcra