Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A teli napforduló után, azt követőleg, hogy Jajcát és Bosznia nagy részét elfoglalták, Corvinus Mátyás Budára ment, és nemes lelkében nem forgatott mást, csak a törvényes koronázást, A szenátus határozata erre a virágok napját jelölte ki, mivel azonban akkorra az előkelők, a nemesek, a tisztviselők és a követek a távoli vidékekről a tél kegyetlensége miatt nem érkezhettek meg, a dolgot nagypéntekre halasztották. Összegyűlt tehát Fehérvárra az egyházi és világi rendből valamennyi főember, püspök, Magyarország egész nemessége, hogy a szent fejékkel, amelyet éppen most szerzett vissza, annak rendje-módja szerint megkoronázza a legragyogóbb tettekre született királyt, aki a hazával szemben korát meghazudtoló érdemeket szerzett. A kitűzött napon itt, a mennybeli István bazilikájában, a rengeteg nép gyülekezete előtt Szécsi Dénes esztergomi metropolita a királyi jelvényekkel szokás szerint fölékesítette Corvinust. A tömeg kitörő örömujjongása közepette koronázták meg és vitték körbe, úgyhogy a sok nép különféle nyelveken kiáltotta ki őt nemes lelkű fejedelemnek, második Sándornak meg második Caesarnak, Pannónia győzhetetlen védnökének, sokan szkíta Marsnak, némelyek a római nemzet sarjának nevezték. Ajándékokat, aprópénzt, ruhadarabokat, effélét osztogattak, amelyet ilyen ünnepségeken szokás, bővebben és pazarlóbban, mint azelőtt bármikor. Éljen Corvinus király, éljen a pannóniai nép felszabadítója, sokáig éljen a diadalmas Mátyás! — kiáltozta a köznéppel versengve a katonaság. E napon több férfit lovagrendi méltósággal adományozott meg, akiknek az összes főpap és főnemes ámuló szeme láttára a király áradó bőkezűsége vagy arany nyakláncot, vagy bíborköpenyt ajándékozott, amivel az összes rend hajlandóságát nagyon is megnyerte. Életéért nemre és korra való tekintet nélkül minden ember különös áhítattal imádkozott. Tehát azt mondják, hogy a megváltó ezer fölötti négyszázhatvannegyedik, uralkodásának pedig hatodik esztendejében koronázták meg. A koronázási ünnepség végbementével Mátyás a teljes püspöki és főnemesi renddel visszatért Budára, és ott töltötte nyugalomban ezt a nyarat, naponta rendezett különféle előadásokat, melyekről sohasem maradt el a lovagi torna, a kocsiverseny, az oroszlánvadászat, két-három gladiátorjáték, ami kiváltképpen szórakoztatta. Mi több, ő maga is nap mint nap megmérkőzött a cirkuszban a lovagi tornán, akkora erőbedobással és vakmerőséggel, hogy előreszegzett lándzsával a legizmosabbakkal is összecsapott. Megparancsolta, hogy a viadal közben ne tekintsenek a rangjára, sőt, ezt hivatalos rendeletben is többször kihirdette.