Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Most azonban úgy gondolom, nem szabad rövid említés nélkül hagynom azokat az akadályokat sem, amelyek mind ezt a gondomat, mind szándékaimat megzavarják. — Nem hinném, szentséges atyám, hogy szentségiek ne tudná, milyen sok és szívós munkát kellett végeznem ez ország talpra állítása érdekében attól fogva, hogy ennek kormányára meghívattam és fölemeltettem, és hogy milyen megtépázott, zilált, megviselt, szinte minden ízében béna volt, amikor a kezembe vettem. Fáradhatatlan serénységgel munkálkodtam sebeinek gyógyításán és a romok újjáépítésén, amelyek mind a belső széthúzás, mind a külső ellenség révén nemcsak meggyöngítették, hanem csaknem el is pusztították. Isten a kegyeibe fogadta gondjaimat, és a hosszas fáradozásnak és verejtékes munkának az lett az eredménye, hogy előbb a belharcok csitultak el, azután pedig valamennyi idegen ellenségtől is sikerült megtisztítani az országot, úgyhogy a belső, valamint a szomszédokkal való nézeteltérések rendezte után már csak egy gond foglalkoztatott: amely a keresztény hit ellenségeivel szemben örökségként szállt reám, és örökké meg is marad. Már-már megszabadulva tehát a többitől ezzel az eggyel törődtem; és hogy magamat ennek kezdtem szentelni, hogy minden törek- 5° vésemet, minden igyekezetemet erre kezdtem összpontosítani, arról az elmúlt napok során véghezvitt tetteim is tanúskodnak. Am miközben ezekkel elfoglalva figyelmemet is ezekre irányítottam, és a keresztények ellenségeit űztem tova a keresztényektől — ím, a másik oldalon hűtlen keresztények törve be országom felső határainál, egy sor helységet foglaltak el és változtattak útonállók tanyájává, és azokból kiindulva — míg én a köz javára voltam távol — rengeteg bajt és kárt okoztak, s ma is egyre - másra okoznak, úgyhogy hűtlen módon azok támadnak rám, s okoznak nekem kellemetlenséget, akinek hitéért és közös jólétéért én a hitetlenek ellen harcolok. Higgye el szentségtek, e dologban az érint engem a legfájdalmasabban, hogy a vállalt feladat végrehajtásában és a kivívott győzelem kedvező kiaknázásában gátolnak meg. Most volna pedig érdemes folytatni az utat, amelyet szerencsés fegyverrel megnyitottunk, és amely eddig el volt zárva, és mindazt, amit sikeresen megszereztünk, gondosan oltalmazni és gyarapítani. Evégett határoztam úgy, hogy ezt a levelet elküldöm szentségieknek, örvendetes eseményeket vegyítve örömtelenekkel, hogy ezeket megfontolván legyen oka üdvözölni fiai eredményeit, de legyen oka arra is, hogy aggódva keressen megoldást veszteségeikre. [ Mátyás király levele II. Pius pápának]
