Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

A vlachok nepe a Duna túlsó oldalán lakik a Fekete-tenger meg ama terület között, amelyet ma Erdélynek hívnak, s amelyen hét német ajkú város áll. A vlachok tökéletlen és meglehetősen romlott olasz nyelvet beszélnek. Egyesek úgy tudják, hogy hajdan római légiókat küldtek oda azok ellen a dákok ellen, akik ama földön éltek. A légiók élén egy bizonyos Flaccus állott, akiről kezdetben fluxusoknak, később betűcsere révén, vulucbusok nak nevezték őket. Utódaik azután, mint már erről szó volt, még a barbároknál is barbárabbá váltak.

Korunkban Dracul volt a fejedelmük, egy jellemtelen és kétszínű ember, akit az Ige megtestesülésének 1456. esztendejében Hunyadi János, Magyarország kormányzója haddal legyőzött, foglyul ejtett s egyik fiával együtt megölt, mivel pártütő módon átállt a törökök oldalára; egy bizonyos Vladiszlavot ültetett helyébe, hogy uralkodjék a vlachokon. Dracul másik, Ion nevű fia megmenekült a kormányzó kezétől; kevéssel utóbb hadat szervezett, megölte Vladiszlavot, és atyai örökségének nagy részét visszaszerezte, a maga és apja ellenségeit kegyetlenül megölte. A szebeni tartományt megtámadva 4-2 fölgyújtott egy sor sűrűn lakott falut. A férfiak nagy tömegét

láncra verve hurcolta magával a Havasalföldre, ahol karóba húzatta őket. A kereskedők portékáját, akik, bízva a hivatalos ígéretekben, drága áruikkal Havasalföldön keresztül vették útjukat, elragadta, őket pedig megölette. Vurciából négyszáz fiút rendelt magához azzal az ürüggyel, hogy vlach nyelvre tanítja őket, majd bezárva egy mélyedésbe tüzet bocsátott rájuk s elégette őket. Nemzetségének előkelőbb s vele szorosabb rokoni kapcsolatban álló férfitagjait gyermekeikkel és feleségükkel egyetemben megölette.

Szolgáinak némelyikét derékig a földbe temettette, majd agyon- nyilaztatta, sokukat elevenen megnyúzatta. Egyik hadi vállakózása során elfogott egy Daim nevű férfit, az ugyancsak Daim nevű vajdának a fiát. A szeme láttára megásatta a sírját, a papoknak megparancsolta, hogy énekeljék el a temetési szertartás énekeit, majd ennek végeztével fejét vétette a fogolynak. A székelyek és erdélyiek magához hívatott ötvenhárom követét béklyóba verette, majd teljesen védtelen földjeikre betörve tűz és fegyver martalékává tett mindent. Hadvezérét, Cellinót, mivel nem volt hajlandó végrehajtani embertelen parancsait, karóba húzatta. Hatszáz vurciai férfi, akik egy másik tartomány felé haladtukban