Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

a harcias tömeg által, s amikor meglátták, hogy méghozzá közel is vannak hozzájuk? Ha abban bíztak, hogy a Duna folyama majd valamiképpen megvédi őket, ebben is megcsalatkoztak, megpillantva a sűrű jégtáblákkal borított folyót. És ha az említett országgyűlés adta mentelmi jog, ha a Szilágyi Mihály által nekik adott hitlevél nem öntött volna beléjük bátorságot, el lehet mondani, hogy a budai vár magas falainak erősségében egyáltalában nem bizakodva, az éjszaka első felének sötét káoszában talán elhúzódtak volna biztonságosabb helyekre. De minthogy megnyugodtak, lejöttek Pest városába, és azokkal, akik ugyanezen városban gyülekeztek, szüntelen tanácskozás közepette töltöttek néhány napot a király- választás dolgában. Szilágyi Mihály és a hozzá csatlakozó párt, valamint a magyar nemesség zöme azon buzgólkodtak, hogy Mátyás comest válasszák királlyá. A fentebb említetteknek pedig, Gara László nádorispánnak, Újlaki Miklós vajdának és a lendvai Bánfinak, valamint az egész pártjuknak sem az nem kedvezett volna, ha Mátyás comes nyeri el a királyi hatalmat, mivel úgy vélték, hogy az általuk elkövetett bűnért ezután majd keményebb megtorlásban lesz részük, sem pedig vissza nem merték utasítani, ahogy szerették volna, mivel a sereg, mely mindenünnen körülfogta őket, László comes halála miatt bosszúra szomjazott, és ők a fölkelt tömeg kellős közepén hányódtak. Végül is az üdvösebb tervben állapodtak meg, rábízván életük és vagyonuk fenyegető károsodását a jövendőre.

Előbb a fent említett Szilágyi Mihálytól esküt vettek ki, hogy soha az eljövendő idők során azt a bűnt nekik fel nem róják, és hogy soha László comes megöletése miatt őket vagy örököseiket meg nem büntetik: erre ők is beletörődtek abba, hogy Mátyás comes a királyi trónra emeltessék.

De mit is tehettek volna egyebet, mint hogy beleegyezzenek, mikor a magyar nép a város széles utcáin járva-kelve, a gyerekek ide-oda futkosó csapatja mondogatta és kiáltozta: „Mátyást akarjuk királyunknak, őt választotta ki Isten a gyámolunkra, mi is őt választjuk.” Mert ekkora szeretettel kívánkozott utána az országgyűlés népe mindvalamennyi azok kivételével, akiket a félelem mardosott az ellene elkövetett gaztett miatt. így hát minden gyönyörűségnél jobban óhajtották, hogy királyi főségre jusson.

Tehát egybegyűlt az uraknak, főpapoknak, zászlósuraknak és előkelőknek országos tanácsa, és a magyar nép összessége úgy határozott, hogy Mátyás

29