Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
Hajdanában a frankok királya Nagy Károly volt, Pipin fia, aki egyéb jeles cselekedetei között megszabadította Hadrianus pápát a longobárdok elnyomása alól, és azok királyát, Desideriust feleségével és gyermekeivel elfogta. Ennek a királynak, Nagy Károlynak volt az unokaöccse nővére révén Roland, kiről annyi történetet énekelnek, hogy majdnem egész Európában a nép ajkán semmi más sem visszhangzik. Ha igen erős férfiról esik szó, azt regélik, hogy Roland támadt fel újra, Itália-szerte pedig már többé nem is a hős nevét értik rajta, hanem magát a bátorságot. Amikor fenyegetődző, vakmerő embert szidnak, gyakran használják kérdezgetve, hogy talán második Roland volna-e. Ezenkívül azt is mesélik, hogy óriás volt, aki párbajt vívott egy bizonyos szaracén óriással, Ferrausszal. Azt is beszélik, hogy volt neki egy kardja, Durindano nevű, amely vasat, követ átvágott. Mesélik, hogy ez a két hős a sors adományaképpen sebezhetetlen volt, csak testüknek bizonyos kicsi részén nem, azért azt sokféle védőkészséggel oltalmazta. Effajta balgaságok mindenféle tárgyat szolgáltatnak az énekeknek. Azt állítják, hogy a hős Roland végül is szomjan halt. Mátyás király gyermekkorában annyi odaadással hallgatta az effajta énekeket és hősökről szóló megemlékezéseket, hogy elfeledkezett ételről-italról, étlen-szomjan reggeltől estig hatalmas kardcsapásaikon, bősz küzdelmükön álmélkodva mi másra sem gondolt. Közben a győztes dicsőségén fölgyulladva, kezét-lábát vívómozdulatokkal jártatta, mint aki abban a hitben van, hogy ő maga is ott van és vitézkedik. A szülei pedig bölcsen fölfigyeltek a zsenge gyermek ilyen érzéseire, és a gyermek Mátyás felől kezdtek nagy reményeket táplálni. A legnagyobb gonddal és szorgossággal nevelték az országiás elnyerésére minden tudományban, erkölcsben és királyhoz illő foglalatosságban. Mert noha ő volt a legfiatalabb testvér, az erény eme tüzecskéi miatt szép reményekkel megbizonyosodva, a gyermek Mátyás tanácsa szerint intézték minden dolgukat. János is, Sant’Angelo tituláris bíborosa, a pápa spanyol jogi tanácsadója és követe, nagy tapasztalatú és bölcs férfi, fennhangon mondogatta, hogy a gyermek Mátyásban már akkor megsejtette a királyi elmét és erényeket. Es nem csalatkozott véleményében, mert Mátyást egész Magyarország, mikor tizennégy éves volt és a csehek foglya, királlyá választotta, ámbár sok magyar főúr ősi családja és kora révén előbbrevaló lett volna. [G. Marzio • Mátyás király kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről)
