Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)

Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba

szobor meg tizenkét rend gyöngyökkel alaposan megrakott egyházi öltözék, mely mindösszesen hetvenötezer aranyba került. Továbbá mise közben a főurak az oltár szárnyaira tettek hétszáz aranyat. Mivel az első boltozat alatt jóval korábban megkezdett mauzóleum a váratlan halálra nem készült el, a testet a bazilika közepén ideiglenes sírban helyezték el, ahol fia rendeléséből óránként szent himnuszokat énekelnek. A nagy tudományéi férfiú, Péter lucerai püspök, nápolyi követ kapta azt a megbízást, hogy a szertartás közben a királyt magasztalja. Dicsőségéről és tetteiről eléggé ékes és gondolatgazdag szónoklatot tartott, és (a tanács meg az összes püspök helyeslése mellett) számos érvvel bizonygatta, hogy Mátyást, a kereszténység védelmezőjét, a győzhetetlen fejedelmet, a római egyház érdemes jótevőjét méltán az istenségek közé kellene iktatni, amit az egész gyülekezet hangosan helyeselt, a szenátus pedig ez ügyben komoly határozatot hozott. A megdicsőülés után Corvinus a főurak egész seregével visszafordulva hazament Budára, hogy az új uralkodóról döntsenek.

[A. Bonfini •A magyar történelem tizedei]