Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
184 Tehat n eh any nap múlva az összes püspök, arisztokrata, tartományúr, nemes sötét ruhában, feketébe burkolt hintón, lovon, rang szerint Székes- fehérvárra kísérte Corvinus herceget, Budán hagyva a királynét, hogy a túlságos zokogásba bele ne rokkanjon. De odament az apostoli legátus is meg minden jelen levő diplomata, elsősorban Ferdinánd király két szószólója, az ékesszólásban és tudományban nem akármilyen Péter, meg a másik, a nagy tekintélyű, gyakorlott és tapasztalatát csípős beszéddel párosító szónok, akinek neve Montano Ferenc volt. A közeli városokból és falvakból is rengetegen özönlöttek a szertartásra, amely az isteni Márk ünnepén ment végbe. A gyászünnepségre az egész sokaság odasereglett. A király bíborral takart teste palástban, karddal, jogarral, koronával, országalmával, aranysarkantyúval, födetlen arccal a bazilika kertjében feküdt. A nemesség nagy tömege állta körül, innen a püspökök, onnan a főurak. Aztán, mialatt a szertartás folyt, megindult a pompás gyászmenet, és mielőtt bevonult volna, az isteni felajánlás alatt körbekerülte a templomot, előtte lépdelt tizenkét bíborba öltözött páncélos lovag, aki az oly sok diadalt megért felségjelvényeket vitte, aztán egy másik, aki a királyi kardot hordozta. Mögötte a fiú haladt gyászruhában, jobbról a pápai követ, balról Hippolit, az esztergomi érsek fogta közre. Követték az egyházi és világi főméltóságok, elöl a püspökök közül Orbán egri főpap, Bátori István, János váradi püspök, aztán a zágrábi Osvát, a váci Miklós, a győri Tamás, a Csanádi György meg a főrendek és nemesek sora. Mikor az isteni szűz bazilikájához értek, a testet letették a középre, a lovagok, akik a karddal együtt a többi jelvényt hozták, mindent sóhajtozva földre dobtak a főoltár előtt, mintha a király bukásával minden dicsősége, diadaljelvénye, meghódított országa is odaveszett volna. E látványra mindenki sírva fakadt. Ezután a bazilika főpapjának, aki a szertartást végezte, Domonkosnak Corvinus herceg értékes ajándékokat nyújtott át, mindenekelőtt egy művészileg kidolgozott, tömör sáraranyból készült gyémántos keresztet, amelyről azt suttogták, hogy negyvenötezer aranyba került, aztán drágaköves kelyheket, aranypoharat, gyertyatartókat, csészéket, szentségtartót, mind tiszta, tömör aranyból, ragyogó kövek sokaságával. Ehhez járult néhány ezüstözött
