Lenkei Júlia (szerk.): Animus Regis. Mátyás király a kortársak szemével (Budapest, 2008)
Szörényi László: A király lelke országokat nemesít és borít homályba
i Krisztusban főtisztelendő atyám, nagytiszteletű uram! Felséges urunk, Mátyás utasítására tudatom veled, Hogy őfelsége, miután több ízben is tárgyalásokat folytatott a bécsiekkel, míg végre a város megadta magát, június elsején déli 12 órakor a magyar és a cseh főurak népes csapatának kíséretében lépett a város területére. Maga a király a szepesi főispán és Lőrinc herceg között lovagolt egy gyönyörű szép, fríg munkával dúsan átszőtt boglárok díszítette ló hátán. A királyné is időközben már elindult Pozsonyból. A király előtt, válogatott katonái élén, hőn szeretett Geréb Péterünk ment, majd a gyalogság és a csehek egységei következtek, ezek nyomában az a több mint ezer lovas — élükön a bácsi főispánnal —, akiket István szepesi főispán úr az előző esztendőben elsőként vonultatott föl az ostromlott város alá. Őket követték a főpapi bandériumok, majd az ország zászlaja meg a király úr aranytól-ezüsttől tündöklő jelvényei. Utolsónak jött király urunk őfelsége főurainak kíséretétől övezve, úgy azonban, hogy mind méltóságában, mind öltözékében (mármint hadiöltözetében!) valamennyiök közül kivált. A menetet egyéb katonai egységek hosszú sora zárta be; egyikükről sem hitted volna, hogy nap nap után az ostromban verejtékeztek, inkább azt, mintha egyedül e diadalmenet céljára érkeztek volna ide pihent és fölcicomázott egységek: sem a fáradtság legcsekélyebb jelét, sem sebhelyeket nem lehetett a mieinken látni, s ahogy minden polgár boldogságtól sugárzó tekintettel fogadott bennünket, magunk is mindannyian éppen úgy vidám és baráti szándékkal vonultunk be a városba. A király azután a Szent István székesegyházba ment, méltóképpen hálát adott Istennek, magához bocsátotta és jóságosán fogadta a városi tanács tagjait, akik a legnagyobb pompával vonultak be a templom hajójába, majd a kölcsönös üdvözlések után készségesen fölajánlotta a tanács, hogy leteszi felséges urunknak a hűségesküt. Ezt azonban későbbi időpontra halasztotta a király, hogy eloszlassa a félelem és rettegés légkörét, és megmutassa, hogy biztonságban érzi magát '5'
